Azt mondani egy zárkózott, vagy lelkibeteg embernek, hogy szedje össze magát, annyi, mint a törött lábút futásra biztatni. Ugyanígy, ha valaki magányos, nem érünk vele semmit, ha azt mondjuk neki: keress magadnak társat. Ennek a könyvnek éppen az a fő erénye – és fergeteges sikerének titka –, hogy nem elsősorban a magány elméleti okait keresi, hanem a gyakorlati megoldásokat. Vagyis: hogyan keressünk és találjunk társat magunknak.

Ebben a könyvben mindenki talál valami fontosat. Olyat, amitől akár percek alatt megváltozhat a szemlélete. Így az élete is.

„A legrosszabb magány az, amikor nincs olyan, akivel megoszthatjuk a bánatunkat – éppúgy, mint az asztalunkat és az ágyunkat”.

Talán ez a szerzők legfontosabb hitvallása. Lynda és Mark Dohlan olyan gyakorló pszichiáterek, akik készek és képesek a közérthetőségekre. Nem a saját – amúgy egyetemi kutatóként is bizonyított – erényeiket tartják elsősorban szem előtt, hanem azt, hogy kin és miképpen tudnak segíteni. Itt és most. A hétköznapok kacskaringós útvesztőiben.