„… amikor 1948. január 1-jén a szabadságharc századik évordulójának ünnepséégeit Petőfi szülőházának megkoszorúzásával nyitották meg… Rákosi benyitott a fülkénkbe… és gúnyosan azzal üdvözölte: -Ó, és itt van a fasiszta angol sajtó képviselője! – Amire én ezzel válaszoltam: -Tévedés, én nem a Daily Workert, hanem a Reutert tudósítom. Mindenkiben megfagyott a vér, de Rákosi nem válaszolt.” – Ez a kis ízelítő is mutatja, milyen érdekes színnel egészíti ki ez a munka a napjainkban megszaporodó memoárok sorát. Szerzője jó nevű, liberális újságíró, századunkkal egyidős. Ami azt jelenti, hogy megjárta Horthy és Rákosi börtöneit és a munkaszolgálatot egyaránt. Édesapja ahhoz a kiegyezés utáni nagyon tehetséges „első” nemzedékhez tartozott, amely a szegénységből küzdötte fel magát az ügyvédségig és királyi közjegyzőségig, a polgári jólétig