„A poéta, ki többnyire mint egy álomjáró lebeg a tetőkön, hamar lehull onnat, hová tudta nélkül emelkedett, s vagy elnémul, vagy más utat választ, melyen korántsem tehet annyi jót, mint geniusa első intése szerint tehetett volna.”
(Berzsenyi Dániel)
„E magyar Horatius erőteljes külsőségei alatt egy modern ember sebzett mélabúja sajog: titáni műfegyelme alatt emberi önmegtagadás, antik pogány bölcsessége alatt keresztény resignatio borong. Lírájában a megelégedést, a lelki nyugalmat nem a boldog birtokos magasztalja, hanem az utánuk hasztalan epedő. Külszínen a bölcs belátás jelenségei, bent: megbéklyózott vágyak sajgása: s rendkívül erő az, amely ezt a nyugalmat, ezt a megelégedést létrehozta. ”
(Horváth János)
„Manapság gúnyolódni szoktunk az ihleten… az agynak a létünk mélyéről felszálló erekciója az ihlet. Vannak, akikbe látogatóba jár, mint lidérc a toronyba, vannak, akiken állandóan átvilágít, s vannak, akik mint a zseblámpát, gombnyomásra gyújtják. Berzsenyi ihlete nem ilyen volt. Nála az agyi ihlet csak egyik megnyilvánulása volt az egész test ihletettségének. Zömök, erős testének ifjonti a tánc, birkózás, lovaglás, szerelem: mind izomódázás volt; a nyelv hegyén lebegő csak fokról fokra szerezte meg köztük az elsőséget. Más súrlódik, csiszolódik világon, Berzsenyi csak ebben a hatalmas vegetatív ihletben tudott a világgal érintkezni.”
(Németh László)
"Szentimentalizmusa egyik mozzanata az érzelmek felszabadításának irodalmunkban. Ódai fenségének hazafias lendülete előkészítője Vörösmarty fellépésének. Romantikus magyarság koncepciója a magyarságba vetett határtalan hitével méltó elődje a reformkor haladó rendi nacionalizmusának. Patriarchalizmusa bizonyos mértékben még a múlt felé való romantikus visszafordulás,… de már benne rejlenek a reform-hazafiság tendenciái… Így élt a klasszicizmus és romantika határán, a múlt iránt lelkesedve és a jelent bírálva, egy boldogabb jövő felé vágyakozva.
(Merényi Oszkár)