Az ifjú Bealby mostohafia volt a shontsi uralmi kertésznek, a kastélyban inas kellett, Bealby számára már pályát kellett választani, – apja beadta a kastélyba. Bealby nem akart szolga lenni, ellenkezett, de hasztalan. Apja erőszakkal vitte a kastélyba, ott a cselédnép mindjárt munkára fogta, – nem volt tehát mást mit tennie, minthogy megszökjön. Bealby kétnapos inaskodása, lázadó csínytevései, szökése, azaz menekülése, üldöztetése, bujdosása és megkerülése, – ez a regény tartalma.

Bealby kedves, okos fiú, szubjektív figura, rajta keresztül, az ő szemével és kalandjai nyomán látjuk, de természetesen Wellsnek csaknem didaktikus kommentálásával értjük azt a világot, amelyen keresztül bukdácsol. Wells kommentálása elejétől végig szatíra; az író szocialistának mondott bírálata az angol társadalomról, azaz a Társadalomról. A szatíra – ezúttal – igen enyhe, annyira enyhe, hogy sokszor alig érezhető. A gúny néha-néha „kihagy”, objektív ábrázolás marad a helyében, amely helyenként már annyira objektív, hogy dicséretnek, a „szóban forgó” társadalom dicséretének is beillik. (Nagy Lajos)