Egyszer átolvasott, újszerű állapotú könyv, alapmű a hétköznapi élet pszichológiájához.
"Eric Berne, a tranzakcionális analízis atyja, könyvében azzal szembesít bennünket, hogy a valódi intimitást nyújtó kapcsolatok helyett különféle pótlékokkal érjük be nap mint nap. Eközben - a tranzakcionális analitikus elméletalkotás alapkövetelményének megfelelően - ügyel arra, hogy akár egy gyermek számára is követhető módon fejtse ki gondolatait. A szellemes meglátások mellett valószínűleg ez is nagyban hozzájárult az először 1964-ben megjelent könyv világsikeréhez s ahhoz, hogy a mű időközben a pszichologizálásra hajlamos ("101-ista") laikusok fegyvertárában is alapfelszereléssé váljon.

Berne elgondolása szerint minden szervezetnek optimális mértékű ingerlésre van szüksége, máskülönben elsorvad. Ennek az ember esetében is a simogatás (szexualitás) a legelőnyösebb formája. Társadalmi szabályaink azonban a simogatásnak gyakran csak absztraktabb módozatait teszik lehetővé, olyanokat, mint például a dicséret, vagy az egyszerű köszönés. Ezek cseréjét Berne tranzakciónak nevezi, tehát amikor elemzésükről olvasunk, máris a hangzatos tranzakcionális analízis tárgykörében vizsgálódunk. A tranzakcióban résztvevő felek általában a kapott simogatások maximalizálására törekednek. Ha mindezt - akár önmaguk előtt is - rejtetten, nyereségvágyból teszik, játszmát játszanak. A szocializáció nagyrészt abból áll, hogy elsajátítjuk környezetünk nemzedékről-nemzedékre szálló játszmáit. Az ideális állapot, az autonómia viszont ezzel ellentétes folyamat eredménye. Úgy érhető el, hogy felismerjük, milyen játszmákat játszunk, és megszabadulunk tőlük. Ebben nyújt segítséget Berne könyve, melyet nehéz mosolygás nélkül forgatni, különösen akkor, amikor egy-egy ismerős játszma mechanizmusaival szembesít bennünket.

A szerző meglátásai rendkívül találóak, így komoly csalódást okoz, amikor helyenként kissé kapkodva, utalásszerűen érinti az aktuális témához kapcsolódó játszmákat és gondolatokat. A nagy horderejű írás további fogyatékossága, hogy a tudatosan használt köznyelvi kifejezések néha a heroikus fordítói igyekezet ellenére is zavaróak ahelyett, hogy közérthetőbbé tennék az érvelést. Mindez azonban messze eltörpül az intellektuális kaland izgalma mellett, melyet például a "Frigid nő", az "Alkoholista" és a többi tömeges méretekben űzött játszma rejtett motiváció-rendszerének megismerése okoz.

Berne a ráismerés öröménél többet is kínál, az elemzések és az antitézisek bemutatásával megkönnyíti, hogy ne csak magunkat, de másokat is letéríthessünk a játszmák kényszerpályáiról. Mielőtt azonban az utóbbi műveletre vállalkoznánk, idézzük magunk elé a szerző figyelmeztetését: nem mindenki, nem minden helyzetben képes az intimitásra. Gyakran a játszmák félmegoldásai is kulcsfontosságúak a lelki egyensúly fenntartásához.

Berky Tamás

2000. augusztus"