BEVEZETÉS
Filozófia - teológia
–
spiritológia
Az emberi természet egyik ősi vonása
, hogy a ráható jelenségeket ma
gyarázni törekszik. Már a legrégibb időkben is ettől a vágytól
indíttatva kereshette a primitív ember például a villámlás-
mennydörgés okát. Valahogy így gondolkozhatott erről: Ha én csinálok valamit, annak én vagyok a szerzője, okozója; a villámlást
-dörgést is csinálja valaki, de az nálamnál hatalmasabb
lény
lehet, mert csinálmánya
aránytalanul nagyszerűbb az enyémnél.
Ugyanígy érthetetlen jelenségként észlelhette a halászó ember azt is, hogy a kifogott, majd a partra
tett hal egy idő után megszűnt ficánkolni. Mi történt vele? Nem mozog, tehát az a valami
, a pára, a lélek, amely mozgat
ta, „kiment‖ belőle,
elszállt.
Amióta pedig a „homo sapiens‖ belső l
ényegére irányította gondolkodá
sát, és jelszóvá vált: „Ismerd meg magad‖, felvetődött az
örök kérdés: Ki vagyok? Mért vagyok itt? Mért vagyok így itt? És mi lesz a halál után? Csupa miért, miért! A természeti világ pedig hallgat. Csakis a nagy gondolkodók igyekeztek észokokból következtetve a rejtélyt megoldani.
Különböző eredményekre jutottak. Sokan közülük képtelenek voltak az érzékelhető, anyagi világon túlra emelkedni, míg mások úgy
gondolták, hogy az anyag csak megnyilvánulási módja
kívül eső valaminek: szellemnek vagy léleknek, amely a változásokat előidézi. Elindul hát a gondolatfolyam, az elképzelések,
teóriák áradata, formálva, alakítva az emberek és közösségek életét, nyugtatva vagy keserítve azt. Ez a
filozófia
útja, irdatlan tudásanyagot hagyva maga után. A másik szellemtörténeti irányzat
—
mege
lőzve ugyan a filozófiát, de az
tán vele szinte párhuzamosan haladva - a hitre, az istenekben, majd az egyetlen szellemi Istenben való hitre alapozott. Ez a
teológia.
Rafaelnek van egy képe: az Athéni isko
la. Az előző mondat lényegi tar
talmát a kép így ábrázolja: A kép közepén ott beszélget a két legnagyobb mester: Platón és Arisztotelész. Mozdulatukról leolvasható vitájuk tárgya: az ideákról, minden valóság céljáról és mintáiról van
köztük szó. Az ősz mes
ter felfelé mutat, mintegy jelezve, hogy ott, egy égi hazában vannak azok a célok, melyek kedvéért minden létrejött, - a fiatalabb, energikusabbnak lát
szó tanítvány ellenben az előtte elterülő világra tárja ki kezét, mert itt, ebben a szemünk előtt lévő valóságban
találja meg a létnek azokat a céljait, melye
ket Platón egy időn és téren túl fekvő világban keres. /Halasy
-Nagy/ Nem csoda hát, ha a
következő korszak
gondolkodói, a keresztény hitel
vek formába öntői, a görög filozófia már kitaposott fogalmaival igyekeztek

a létről, Istenről, életről, halálról, kinyilatkoz
tatásról stb. szóló tanításaikat vagyis a
teológiát

rendszeresen művelni. És tették ezt oly kitartóan ho
gy lassan a filozófia a teológia szolgálója,
ancilla theologiae
lett. Ez ellen kezdett aztán lázongani a gondolkodás hatalmát egyre jobban
felismerő kor gyermeke, minek tudatá
ban - hit és elhívés helyett - csakis észérvek alapján kívánt minden létkérdést stb. megoldani és valóságnak csak azt elfogadni, ami érzékszerveinkkel megtapasztalható. Ez a szemlélet és törekvés ugyan számtalan fizikai és technikai felfedezést eredményeze
tt, az ember sok tekintetben a természet fölé kerekedett, és ez oly büszkeséggel töltötte el, hogy Istenről, lélek
-
szellemről
már hallani sem akart. Anyagimádó lett, tudatos materialista. Szinte ezzel egyid
ő
ben megszólaltak há
t döbbenetkeltően és különös
módokon a le- és kitagadottak: az elhunytak, a lelkek, a szellemek. Kopogtak, mozgattak, és beszéltek eszközök:
médiumok
útján. Hydesville után (1848) szinte mindenütt és intettek a jóra, a megtérésre. Kijelentéseket tettek a lét egyetlen logikus alapjáról
: Istenről, Krisztus
ról, a bukott és a megváltás út
ját járó emberről és a halál utáni szellemvilágról, vagyis beteljesedett az a krisztusi ígéret, hogy „ama Vigasztaló pedig,
a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, mindenre megtanít majd titeket
.‖ /János 14,16/
És voltak, akik mindezt komolyan vették,
hallgattak az intő szóra, okta
tásra, még akkor is, ha ezért kinevették,
mellőzték vagy éppen meghurcolták, majd az elnyomást követően újra megszólaltak. Kitartóan hittek ugyanis az elhangzott
és rögzített igazságok krisztusi forrásból eredésében, miért is azokat a filozófia - teológia létmagyarázatait meghaladó isteni,
a harmadik kijelentés
tanának tekintették és tekintik ma is.
Ezért kimondjuk, hogy ilyen halálosan komoly kérdésekbeni álláspont
megőrzése,
megvédése érdekében
nemcsak illő, de szükséges megkülönböztető, egyben a történeti múltra emlékeztető né
v alkotása, alkalmazása, és ez a név a
spiritológia
, azaz
szellemtan
.
Figyeljük csak meg azt a hasonlóságot, ami mindhárom kijelentés egyes j
elentős mozzanatainál,
mármint a Sína-hegyi törvénytábla adásánál, a sziklasír zárkövének elhengerülésénél, a hydesville-i kopogásnál és a hasonló
„megmagyarázhatatlan‖ (mai szóhasználat sz
erint: para, pszí, ESP) jelenségeknél mutatkozik. Ez pedig a döbbenetkelt
ő forma és alakzat
annak érde
kében, hogy ez a megszokottaktól való döbbenetes eltérés felkeltse az anyagba süllyedt emberek érdeklődését egy magasabb
világ,
a szellemvilág felé,
ami nem más, mint a céltudatos isteni pedagógia gyakorlati alkalmazása. De miként annak idején Megváltónk feltámadását a földi hatalom a sziklasírbani testnek ellopásával cáfolta-cáfoltatta, a felvilágosult kor embere is lehetetlen és nevetséges
kitalációnak minősítette
-
minősíti a szellemvilág kü
lönös jelentkezését még akkor is, amikor az eljött Igazságnak ama Szelleme végtelenül logikus magyarázatát adta, adja a világ és benne az ember erede
téről, jelen helyzetének okáról és jövőbeni
kilátásairól! Állandóan ellensú
lyoznunk kell tehát a mi egyszerű és logi
kus magyarázatainkkal szembenál
ló tudomány és dogmák képviselőinek ma is kitartóan létező ellenszenvét és nyakatekert hipotézisekre támaszkodó kritikáját.

Hogy ez még ma is így van, idézzük dr. Milán Ryzl cseh parapszihológus „Telepátia és tisztánlátás‖ című, 1993
-ban megjelent könyvének alábbi ma
gabiztos kitételét: „A spiritizmus alapja az a doktrína, hog
y az emberi személyiség intelligens része a halál után tovább
él... A 'szellemek’ állításának, hogy a továbbélés tény, nincs bizonyító érté
ke... Jobb tehát, ha nyíltan bevalljuk, hogy semmit sem tudunk és
ha a választ későbbi időpontra hagyjuk. Newton i
s ezt tette, amikor a nehézkedési
erő természetéről kérdezték: Hipotéziseket nem gyártok‖,
volt a válasz.
A hasonlat ugyan tetszetős, de erősen sántító. Az istenhivő Newt
on ugyanis tudta, hogy az égitestek egyensúlyát ugyan semmiféle hipotézis nem za
varhatja meg, de egy téves tudományos feltevés az emberek hitét igen. A szerzőnél ez fordítva van: hipotéziseket kellő indok nélkül gyárt, és ezzel a hívő embereknek évezredek
kijelentésein nyugvó hitét zavarja meg. Eme lehangoló és elfogult felfogást
cáfolandó lássuk közelebbről, miként keletkezett a XIX. század közepén egy mozgalom, miként vert az gyökeret az egyes országo
kban, hogyan növekedett, kapta a
spiritizmus
elnevezést, és vonult be ezen a néven az eszmetörténelembe
úgy, hogy azt a letűnt idők so
rán mind a tudomány, mind az egyházak rés
zéről számtalan támadás, lejára
tás érte. Ennek ellenére égi kezek nem engedték azt elsorvadni, hanem az eszme itt nálunk
Szellemi Búvárok Pesti Egylete

néven tovább fejlődött, és olyan egyedülálló
kijelentéses létfilozófiát
hozott létre, ami
spiritológia
megkülön
böztető néven most, Istent és szellemet m
ég mindig tagadó világunkban ta
lán hasznos útmutató lehet a kereső emberek
számára. Eme
tantételek kifejtése előtt azonban lássuk az eszme kiteljesedésének nem éppen zökkenőmentes történeti útját.