Fekete-fehér fotókkal, fekete-fehér és színes kihajtható térképekkel illusztrálva. Az I., II.,III., kötet 1939-ben került kiadásra. Nyomatta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapesten.IV kötet 1935 Az V.(1936) kötet végén "Magyar történet Tárgy- és névmutató" található. Hatodik , változatlan kiadás.
A Magyar történeti ismereteknek egyedüli forrásai hosszú időn át Bonfini és Istvánffy Miklós művei voltak. Hét-nyolc nemzedék merítette egész történeti tudását a két nagy humanista munkáiból, míg végre a XVIII. század tudományos törekvései új feldolgozásra adtak ösztönzést s ez idő óta minden emberöltő meghozta a magyar történet újabb és újabb összefoglaló feldolgozását. A XVIII. század elején Timon Sámuel, félszázaddal később Pray és Katona, a XIX. század küszöbén Engel és Fessler, Budai és Virág, a század derekán Szalay László és Horváth Mihály foglalták koruk szellemi színvonalának és tudományos törekvéseinek megfelelő egységbe egy-egy történettudós-nemzedék kutató munkájának részleteredményeit. Majd a millennáris években Szilágyi Sándor vezetése alatt egész tudósgárda szövetkezett múltunk történetének új feldolgozására, s az egyes korszakok minden részletre kiterjedő monográfiáit sorozatba szedve, adták a magyar nemzet tízkötetes történetét az érdeklődő nagyközönség kezébe. Szalay József, Marczali Henrik és Acsády Ignác pedig kisebb keretben, de egységesebb felfogással dolgozták ki a magyar történetet. Mindezek a művek nagy haladást és eredményt jelentettek a maguk korában; új anyaggal és új szempontokkal gazdagították a tudást. Ma mégis mind elavultak s még Szalay László hatalmas szintézise is csak egy elmúlt korszak történetszemléletének, tudományos és irodalmi törekvéseinek monumentális emlékeként tud érdeklődést kelteni. A millenniumi évek történetírói múltunk sok fontos kérdését tisztázták s a részletproblémák egész sorozatának állandó érvényű megoldását adták, de saját koruk gondolatvilágának, érdeklődési körének és törekvéseinek szemszögéből nézték és dolgozták fel a magyar történetet. Olvasásuk ma oly hatást kelt, mintha a francia forradalmat és a nyomában kelt viharokat átélt nemzedék a forradalom előtt írt könyvekből tanulmányozta volna a múlt történetét, könyvekből, melyeknek felfogása és érdeklődési köre idegen volt tőle. A most letelt emberöltő események és szellemi tartalom tekintetében talán a leggazdagabb mindazok közt, melyek a napoleoni korszak óta lefolytak. Új eszmék, új törekvések, új problémák vetődtek felszínre, új irányokba terelték az emberiség napi érdeklődését s vele a történettudományt is.
Kevesebb