A vörös liliom, Anatole France egyik legérettebb regénye, máig is sok vitára ad okot, mégpedig mind a France-imádók, mind a France-ellenfelek táborában. Mindnyájan ismerjük a regény cselekményét, átlátszó jelképességét, s ma már majdnem három negyedszázaddal a mű megjelenése után, alig van kibogozhatatlan rejtély A vörös liliom keletkezésének s egyéni és történelmi hátterének szövevényében. S mégis alig van Anatole France-nak, a világos, a klasszikus, az „egyvonalú” Anatole France-nak titokzatosabb, sokrétűbb, s mondhatjuk: ellentmondásosabb könyve – bár az író, igaz, sosem félt, se könyveiben, se magatartásában az ellentmondásoktól, sőt éppen az ellentmondásokat tartotta legjellemzőbb és legemberibb vonásainak. Tudjuk, hogy a regényben alig történik egyéb, mint az, hogy Therese Martin-Belleme grófné, egy unatkozó szépasszony, unalmas férje, szalonélete és tétlensége elől menekülve, előbb egy nagyvilági gavallért választ, jobb híján, a kedvesének, aztán egy szobrászt, akivel felejthetetlen heteket tölt Firenzében, aki azonban féltékeny a szépasszony múltjára, s féltékenysége végül is kiöli szívéből a szenvedelmét. Tudjuk azt is, hogy Anatole France, aki ekkor már ötvenes, ekkoriban emelkedik élete s írói pályája magasára: a szerény könyvkereskedő fia, versei s regényei révén, már közel jár az Akadémiához, s miután feleségétől elvált, egész írói s emberi létét a szép, eszes és nagyravágyó Caillavet-néra bízza, akiről soká azt hitték, hogy csak hírneves szalonjával s nagyvilági érdekhálózatával kötötte magához az írót, s haláluk után derült csak ki, milyen sóvár, féktelen s féltékeny szerelem tombolt éveken át az előkelő szalondáma s a bölcsnek és tudósnak hitt s különben sem fiatal író között.