novellák, karcolatok, levelek - posztumusz kisregény 1949-ből

"Állottunk mozdulatlanul a zsoltár szavaiba kapaszkodva, hosszú, nyomott esztendőkön át. Míg év évre szállt el a fejünk fölött. Szelíden és gyönge-védtelenül, de a szelíd védtelenség emberfeletti erejével álltunk a helyünkön, míg az idegen trombitaszó jött, belerikoltott zsoltárainkba és aztán elvonult megint. Mi pedig álltunk a zsoltár árnyéka alatt� és magyarok maradtunk. "
"Ti vagytok Európa örökösei! Ti már annyi gyűlöletet tapasztaltatok a saját bőrötökön, ti már láttátok, hogy hova vezet ez az oktalanság, nektek tudnotok kell, hogy ha ez így megy tovább, úgy a végső összeomlás kell következzék, s az európai kultúra helyén csak romok és temetetlen hullák maradnak! Nektek kellene összefogni, különböző nemzetek fiataljainak, tisztázni végre a kérdéseket, a vitás szavak jelentőségét, eltakarítani az útból a féligazságokat! Össze kellene hozni egy csoportot, mely az ellentétek keresése helyett végre már kihámozza a jelszavak halmaza alól a közös alapokat: a közös kultúrát, a közös érdeket, a közös célokat, az igazi Európa alapjait! "