író (1908-1998)

Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert 1908. január 8-án született a Kolozsvár melletti Válaszúton és 1998. február 17-én a floridai Astorban halt meg. Erdélyi magyar író és költő. 1944-ig Vasasszentgotthárdon, Szolnok-Doboka megyében, Erdélyben és Magyarországon élt.

Az első világháború következményeképpen 1918 decemberében a román hadsereg elfoglalta szülőföldjét, Erdélyt, ami addig Magyarország részét képezte. 1919. január 19-én, tízéves kisfiúként részt vett a kolozsvári utcai tüntetéseken. Amikor a tömegre rálőttek a románok, családjából többen is megsebesültek, néhányukat letartóztatták és megverték. Vasasszentgotthárdi birtokukat, amelyet 1142-ben adományozott Magyarország királya a Czegei Wass családnak erősen megcsonkította az új román hatalom. Az elkobzott területet egyrészt a román egyháznak adták, másrészt szétosztották az újonnan betelepítettek között. Alapfokú tanulmányaimat Kolozsváron fejezte be, majd elhagyta az országot és Debrecenben,, Hohenheimban (Németország), majd Párizsban tanult. Diákkorában a Debreceni Újság, a Budapesti Hírlap és az Ellenzék című lapok munkatársaként dolgozott.

Első könyve, egy verseskötet, 1927-ben jelent meg, majd ezt követte a második 1930-ban. 1931-ben a marosvásárhelyi színházban bemutatták egyik színdarabját. Apja betegsége miatt 1932-ben hazatért, hogy átvegye a gazdálkodási teendőket, ekkor azonban azonnal behívták a román hadseregbe, ahol egy évet kellett szolgálnia. 1934-ben vette át a gazdaság vezetését. Családi nyomásra 1935-ben feleségül vette unokahúgát, a hamburgi Siemers Évát.

Szintén ebben az évben megjelent első regénye, A farkasverem címmel. A nagysikerű regénynek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült, és számos irodalmi társaság – köztük a Kisfaludy Társaság – tagja lett. 1936-ban átvette egyházi tisztségét és az erdélyi magyar református egyház püspökségének főgondnoka lett. 1940. szeptember 10-én a falujukon keresztül visszavonuló román csapatok kifosztották a házukat, elvitték állataikat, majd négy vendégszobájukat ideiglenesen lefoglalták főhadiszállásnak. Nem sokkal később fia, Csaba váratlanul megbetegedett és meghalt.

Mint tartalékos tisztjelöltet 1942 májusában behívták egy három hónapos kiképzésre, később pedig mint alhadnagyot Ukrajnába küldték a 9. Magyar Királyi Lovassággal. Az erősödő orosz támadások ellenére családjával együtt vonattal elhagyta Magyarországot és egy Bleibach nevű kis faluba értek. Itt találkoztak az amerikai csapatokkal. Családjával 1949 májusáig Bleibachban maradt. Rövid ideig az Amerikai Katonai Kormány ellenőreként is dolgozott.

Egy ideig Hamburgban éltek, majd 1951. szeptemberében fiaival New Yorkba ment a General Muir nevű hajóval, amelyen a református utasok világi lelkészeként és a hajó újságjának szerkesztőjeként dolgozott. A Szabad Európa Rádiónak kezdett dolgozni egyebek mellett, 1952-ben elvált első feleségétől, majd nem sokkal később újra nősült. 1952-ben családjával együtt a floridai Astorba költözött.

Először a Deland-i Floridai Katonai Akadémián dolgozott kiképzőként, majd  a Floridai Egyetem Idegen Nyelv Tanszékén kapott állást. Tizenkét évig dolgozott az egyetemen, 1970-ig, amikor nyugdíjba vonult, hogy végre az írásnak szentelhesse idejét. Haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt.

Magyarországon csak halála után fedezték fel Wass Albertet mint az erdélyi magyar irodalom nagyját. Még életében létrehozta az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhet, a Duna-menti Kutató és Információs Központot és a Danubian Press kiadóvállalatot. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.