Simon Sándort, a szuperszonikus vadászrepülőt az olvasó már ismeri a szerző „Albérlet a Síp utcában”, „Ködlámpa” és „Születésnap júniusban” c. regényeiből. Két évtizedes repülő pályafutás, kemény önfegyelemmel kidolgozott számtalan siker után kell Simon őrnagynak rádöbbennie, hogy tüdejét tbc támadta meg. A gyógyítás egyetlen lehetséges módja a műtét, ami azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy soha többé nem repülhet, pedig neki a repülés nem egyszerűen mestersége, nem is csak hivatást jelentett, hanem életformája, szenvedélye, önmaga kifejezésének formája volt.
A rendkívüli szituáció, mint minden emberben, Simon őrnagyban is feltámasztja a számvetés igényét. Megelevenítve repülőélményeinek legszebb pillanatait, válságos helyzetbe jut, szinte újraéli egész életét, s egyre reménytelenebbnek, kilátástalanabbnak látja jövőjét. Életének ebben a legnehezebb periódusában azonban nem marad magára. Barátainak cselekvő szeretete, leleménye, évtizedek alatt kialakult közösségük szolidaritása s nem utolsósorban egy váratlanul, szinte ajándékba kapott szerelem segíti át ezen a katasztrófán.