A karácsony, Krisztus születésének napja, ez a téli napfordulóhoz közel eső ünnep, az európai művészet kedvelt témája volt évszázadokon keresztül. Botticelli, Piero della Francesca, Raffaello, Correggio, Tiziano, Dürer, Brueghel, Greco, Velázquez és Rembrandt ilyen tárgyú művei a világ nagy múzeumainak félett kincsei. Természetesen nemcsak kiváló művészek foglalkoztak a nagy esemény emlékének felidézésével, eldugott kis falvak oltáraira nem is juthatott az ő műveikből – viszont kárpótol bennünket az őszinte, keresetlen, népies báj, amely az itt megőrzött alkotásokból sugárzik.
Külön érdekes a karácsonyi tárgyú képeken a szimbólumok nagy száma. Az utalások és a célzások a régi idők embere számára teljesen érthetőek voltak, manapság azonban, amikor a vallás már nem játszik főszerepet az emberek gondolkodásában, nagyon kevesen értik meg ezt a képes beszédet. Pedig eredetileg szinte minden kis részlet mondani akart valamit. Jajczay Jánosnak, az egyházművészet szakértőjének elemzései azonban kulcsot adnak a kezünkbe,hogy minél jobban megérthessük ezt a feledésbe merült nyelvet. Megtudjuk, hogy az istálló épülete miért romos, kiderül, hogy a rajta ülő szarka az újszülött rövid életét jelenti, vagy hogy a három király az akkor ismert három világrészt is képviseli.
Rendkívül érdekes, sok új ismeretet tartalmazó szövege és művészi képanyaga folytán könyvünk méltán számíthat sikerre a régi korok művészetének kedvelői körében.