„… Az Úr 1620. esztendejében, június 4-én, a fehér jégmező még érintetlenül nyújtózott az északi látóhatárig. Sehol nem nyílt rés, a kék víz sehol sem csillanhatott meg a fényben. A Hudson-öböl sima és kietlen bálterem volt, s hol egyik hol másik zugában perdült táncra a szél egy-egy kísértettel. Az öbölben, nem messze a torkolattól a dán hajók mozdulatlanul ültek a jégben. A kisebbik, az Ingola a part közelében, míg az Egyszarvú nevű fregatt a szárazföldtől százhúsz fonalnyira, oldalára billenve. Kátránnyal bekent, fekete hasa körül a jégtorlasz papi körgallérra emlékeztetett… A parton a hó még mindig magasan állt az ácsok fakunyhói között. A szürke ludak már észak felé húztak, ám a sűrű madárrajok háborítatlanul suhantak, nem volt itt senki emberfia, itt csak halottak voltak, s a halottak nem ragadnak puskát egy ízletes libáért. Mintegy félszáz fakereszt meredt ki a hóból, és a nagyobbik hajó meg a part között a jégen kiterítve feküdtek azok, akiknek még fakereszt sem jutott. Már félig belepte őket a hó, mintha tisztességes sír hiányában ezt a fehér leplet igyekeztek volna magukra húzni, hogy ne fázzanak…”
A hajók kapitánya Jens Munk volt, aki ekkor, 1620-ban még megmenekült a haláltól – a kor legnagyobb navigátorát csak évekkel utóbb, nyomorúságos kis koppenhágai házában érte utol a kegyvesztettek sorsa. Jens Munk történelmi személy volt, azok közé a felfedezők közé tartozik, akiknek nevét nem őrzi hegyfok, öböl, sziget a föld távoli pontjain, de kiknek kudarc és diadal között hányódó, bátor élete nélkül aligha születtek volna meg a nagy felfedezések. Jens Munk élete nagy tétje az északnyugati átjáró volt – tudjuk, sokan keresték, hiszen az Ázsiába vezető rövid tengeri út hatalmas kereskedelmi haszonnal kecsegtetett, sokan rajtavesztettek, Munk is, míg végül a XX. század elején Amundsen rátalált a nevezetes, ám – a történelem fintora! – haszontalannak bizonyuló tengerszorosra.
Jens Munk a kis Dánia történelmének legizgalmasabb korszakában élt; születésekor a Dán Királyság még nagyhatalom, halálakor már megkezdődött a hanyatlás – a két időpont között pedig szakadatlan háborúság nyűtte az országot. A nagy dán hajóskapitány Brazíliától Novaja Zemljáig csapongó sorsa örvén ebben a korba kalauzol el a dán író műve. Nem hagyományos történelmi regényt tart kezében az olvasó, hanem hiteles dokumentumokból rekonstruált élet- és korrajzot, amelyhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a korabeli metszetekből összeválogatott illusztrációs anyag.