Huzella Tivadar (1886–1950) a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Orvoskarának professzora volt, 1932 és 1946 között ő vezette a Szövet- és Fejlődéstani Intézetet. Kutatásai nemzetközi hírű tudóssá avatták: emberi és állati szövettenyészeteket tanulmányozott, hogy megismerje annak az anyagnak a fiziológiai és patológiai szerepét, amely a sejtek közötti teret kitölti. Ezt akkor intercelluláris anyagnak nevezték, ma intercelluláris mátrixnak vagy biomátrixnak hívják.
Ez a könyv nem csak Huzella tudományos munkásságáról ad képet. Felidézi azokat az írásait is, amelyekben kifejti, hogy az orvos az orvostudomány művelése közben hogyan segítse elő a humanitarianizmust és a béke megőrzését.
Huzella orvosnak, morfológusnak, biológusnak tartotta magát; hitvallását így fogalmazta meg: „Az orvos hivatása, hogy az emberek életéből a diszharmóniát kiküszöbölje, hogy az emberek életét az egészség, a boldogság, a béke összhangjává felhangolja.”