A mű: egy négy és fél méteres tigriscápa, egy ezerliteres akvárium megtöltve ötszázalékos formaldehides vízzel, és egy cím: A halál fizikai lehetetlensége egy élő tudatában.

A szereplők: ismeretlen ausztrál halászok, Damien Hirst mint művész, Charles Saatchi és Larry Gagosian műkereskedő, Steven Cohen műgyűjtő, valamint háromszázezer látogató a londoni Ifjú Brit Művészek kiállításán – majd még sokan, nagyon sokan a berlini, New York-i kiállításokon.

A mű története röviden: 1991. cápavásárlás 6000£-ért, Hirst a halászoktól (Saatchi pénzén); 1991. műtárgyvásárlás műkereskedelmi céllal 50 000£-ért, Saatchi megveszi Hirsttől. Majd a számos kiállítást követően, 2004-ben, immár Amerikában, Gagosian közvetítésével Cohen vásárolja meg 12 millió dollárért (azaz 6.25 millió £-ért). És ő? Mennyiért adja tovább? Nem, ő nem adja el, és ez újra meglepő fordulat. Ő elajándékozza a New York-i Metropolitan Museum of Artnak.

Művészek, műkereskedők és műgyűjtők, galériák, árverések és hírverések, és pénzek, nagyon nagy pénzek. Ez a műkereskedelem. Erről szól a könyv, amelyben nemcsak a nagyvilág műkereskedelmét, hanem a magyart is megismerhetjük.

Martos Gábor (1953; művészeti író; a MúzeumCafé főszerkesztője) 2000 óta foglalkozik intenzíven a műkereskedelem elméleti kérdéseivel. Miután több száz cikket írt ezekkel kapcsolatban hazai és külföldi lapokban, 2011-ben – Magyarországon elsőként – az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájában PhD fokozott szerzett a témából.