Harmsz szövegei olyan időben születtek, amikor a világ különösen értelmetlennek és ellenségesnek tűnt, amikor a realitás maga vált abszurddá. Elméleteket gyártott, hogy megfogalmazza, mi az értelmetlenség, a semmi, a nulla, a végtelen. Az abszurd az abszurd valóság egyetlen adekvát kifejezési formája. A valóság abszurditásának felismerése valóságábrázolás is, világértelmezés. Szigorú és pontos logikával jutott el a logika felszámolásához. Kronologikus eseménysorai nem logikusak. Filozófia és paródia borotvaélén táncol. Azért szedi szét a nyelvet, hogy új értelmet adjon neki. „Volt egy vörös hajú ember, akinek nem volt se szeme, se füle. Nem volt neki haja sem, úgyhogy vörös hajúnak is csak feltételesen nevezték. Beszélni nem tudott, mivel nem volt szája. Orra sem volt. Még keze se, lába se volt neki. Hasa sem volt, háta sem volt, gerince sem volt, és semmilyen belső szerve sem volt. Semmije se volt! Úgyhogy nem is érthető, kiről is van szó. Jobb, ha nem is beszélünk róla többet.”

A kötetet a válogatást készítő és a szövegeket fordító Hetényi Zsuzsa előszava teszi teljessé.