Amikor életünk útján haladunk, sokszor találkozunk útkereszteződésekkel, alig észrevehető ösvényekkel, alagutakkal, hidakkal.
Merre tovább? Fontos kérdés, lényeges döntés. Fordulópontok az életünkben. Ilyenkor megszólal belső hangszerünk, a gondo-lant. Hol a helyem? Kérdezzük magunktól. Játék-e az élet, vagy örök küzdelem? Emberek vagyunk! Minden hangulatunkkal, érzéseinkkel.
Mi van velünk? Mi tart vissza attól, hogy élvezzük az életet? Nehéz erre válaszolni az anyag rabságában. Ha tagadjuk, hogy így van, az öncsalás.
Hol vagy ÉN?! Talán egyszer ráébredünk. Néha bűnbe esünk, mert megvezet minket a csélcsap remény. Olyankor kicsit talán meghalunk, és kétségek között őrlődünk. Mégis, mint légtornász, küzdünk tovább, s lehet, időnként leteremtünk egy-egy fontos vendéget.
Azonban, ha használjuk értékeinket, új távlatok, új utak nyílnak meg nekünk. Akkor egyszercsak meghalljuk az Univerzum gitárhangját. Végre ismét álmodozhatunk.
Számunkra kinyílik egy másik világ kapuja, s belépünk az Ezo-térbe. Mintha létbelépnénk. Ismerős fogalommá válik a reinkarnáció, megértjük, mi az, hogy születni. A boldogságtól pedig újra sír az Isten.
Rátalálunk legjobb szövetségesünkre. Átalakulunk, s varázslóként adjuk át másoknak a megváltó varázsszavakat. Nincs többé rejtett oldal, kijátszott ego. Társakra találunk. Megtestesül számunkra az elképzelt barát. A meghátráltnak pedig újra kezébe adjuk elhullt reményeit. Tűzrózsákként hatnak majd, s megszűnik bábunak lenni. Akkor is, ha bizonytalan a kezdet. Így íródik a történetem veled. Eggyé válunk, az idő és mi. Indulsz, de nem egyedül, hiszen nélküled én sem érkezem. Félreértés nem lehet közöttünk.
Kettőnkért szólnak a hasonlatok - veled…és nélküled. Ha újra együtt leszünk, elmondhatom majd neked, csodálatos vagy, mint minden emberi lény. Végtelen lobogás veszi kezdetét, ajándékba pedig egymásnak szívgyöngyöket adunk.
Fogadd el hát, kedves olvasó ezeket a gyöngyöket, melyek mind egy-egy vers formájában most, ebben a könyvben jelen vannak.