Giorgio Pressburger
Fogról fogra

Az első tejfogak kihullásától a műfogsorig kíséri végig hősének életét Giorgio Pressburger regénye. A fogazat állandó figyelembevétele azonban korántsem mulatságos ötlet az író részéről, mély – és nem kevésbé mulatságos, bár egyúttal játékosan-komolyan misztikus – koncepció húzódik meg mögötte. A regény ugyanis arra az ötletre épül, hogy az emberi élet és lét meghatározói a fogak. A fogak állapota, egészsége vagy betegsége, megléte vagy hiánya sorsszerű és sorsjelző. A hős, aki sok tekintetben az író vonásait viseli, teljesen a fogai rabja, életéről (sőt már apja életéről is) fogai döntenek. A fogak határozzák meg viharos kamaszkorát, döntenek házasságának részsikereiről és végső kudarcáról, a fogak szólnak bele karrierjének alakulásába és pályájának buktatóiba, a fogak állapota szerint alakul szerelmi élete, kíván és kap meg nőket, illetve szenved visszautasítást stb. ; A fejezetek a fogak orvosi jelöléseit kapták címül, és hogy az olvasó mindjárt kezdetben tisztában legyen a dologgal, a regényt a fogak jelölésének szakszerű bemutatása, valamint elhelyezkedésük orvosi rajza nyitja meg. A hős természetesen gyakori vendége különböző fogorvosok rendelőinek, az író valósággal bravúros történeteket tud elzengeni egy-egy foghúzás vagy tömés kapcsán. A mű természetesen a fogak állandó jelenléte nélkül is igen érdekes, vonzó, a legszebb olasz szerelmi történetekhez és – nem ritkán – krimikhez méltó fordulatokkal él, ám a fogak ilyetén középpontba állítása egyúttal végtelenül mulatságossá is teszi a művet. A regény épp a kettőssége miatt valamiképp középen áll a Buzzati és a Carlo Levi-féle szépprózának, így – miként azok is – mind a gyakorlatban, mind az irodalmi csemegékre áhítozó, vájtfülű olvasóknak egyaránt ajánlható.