A sovány német férfi kerekre tágult szemében rémület csillogott.
– Maga megőrült! – motyogta. – Mit akar tőlem?
A másiknak meggörbült a háta, kezében nyitott pengéjű kés villant.
– Egy szót sem! – sziszegte.
Fent a magasban egy megnyúlt árnyék vált el a lépcsőtől. A fiatalember súlyos teste átzúgott a levegőn, nekicsapódott a vékony dongájú görögnek, ledöntötte lábáról a németet is. A kés elrepült, és egy hordónak pattanva a földre esett.
Hart Beccel eszelős tekintettel nézte, amint svájci lakótársa elbánik a göndör hajú férfival. Egy pillanatnyi időt sem hagyott a másiknak, hogy ez magához térjen meglepetéséből és feltápászkodjon. Ökle pörölyként csapott le gyors egymásutánban a görög fejére. Az szétvágva a karját, és mozdulatlanul nyúlt el a pince kövén.
A sovány német torkaszakadtából ordított segítség után. A fiatalember hozzá lépett, és megrázta a vállánál fogva:
– Hagyja már abba, már nem fenyegeti semmiféle veszély.
– Meg akart ölni…
– Csönd!
Hart Beccel összecsukta a száját és bambán nézett. Remegett mint a nyárfalevél.
– Bújjon oda hátra, a hordók mögé – mondta a fiatal férfi. – Gyerünk, de gyorsan… És maradjon csöndben. Nagyon fontos, hogy csöndben maradjon.
A német négykézláb bemászott a hordók közé.
A leütött férfi lassan éledezett, felnyögött, aztán oldalt fordult. A lilainges megragadta és egy hordónak támasztva