„… A hajóút 1519. szeptember 20-án kezdődött és az öt spanyol vitorlás alkotta flottából csak egyikük érte el – fedélzetén 18 emberrel – 1522. szeptember 6-án a hazai partokat. A hajó belseje azonban óriási vagyont, azaz 700 mázsa fűszert rejtegetett.”
Egy villanás a történelemből! A híres Magellán-expedició tragédiája és a tragédiában is siker: a világ legaromásabb fűszereivel gazdagodott Európa. S mindez akkor történt, amikor a borsot – mint a legértékesebb fűszert – a magyar patikáriusos aranymérlegen mérték és méregdrágán vásárolták lakomáikhoz a gazdagok.
Pillantsunk bele egy XVI. századbeli kéziratos könyvecskébe, „Az erdélyi fejedelem udvari szakácskönyvé”-be. Szinte elöntött a fűszeráradat: „Tehénhús fokhagymás kaszás lével; tehénhús tiszta borssal, kukreittel; tehénhúspecsenye fenyőmaggal, murokkal, répával; vaddisznósült sóban, kakukkfűvel, vadalmával, ecettel, vöröshagymával, zsályával, majoránnával, musttal, murokkal…” Az ízeknek és illatoknak szinte végtelen sora!
És vajon hol tartunk ma? Élünk-e a századokon át felhalmozódott fűszergazdagsággal?
Dr. Buga László, közismert orvosi tanácsadónk, e könyv ajánló oldalain nem éppen igenlő választ ad: „Ahogy a történelmi fűszerek között csatangolok, az az érzésem, hogy a híres magyar konyha sokféle íze napjainkban kissé elszegényedett, megkopott. Mintha a szakácsok és gazdasszonyok megfeledkeztek volna róluk.” A könyv szerzője még rá is dupláz: „Fűszereink nagy részét nagyanyáink nemcsak hogy ismerték, hanem kertjükben termesztették is. Ma azonban a boltban vásárolt borson, köményen, hagymán, petrezselymen, babérlevélen, majoránnán kívül alig ismerünk más izésítőt.”
Nem használjuk ki tehát lehetőségeinket. A fűszerválaszték ma újra óriási, csak éppen nem tudunk róla. A könyv célja az, hogy részletesen ismertesse a kiváló, de elfelejtett, a meglevő, de helytelenül használt, az új és ezért még ismeretlen fűszerféléket és a fűszerezés tudományát. Olvasóink mindent megtalálnak itt, amit a fűszerekről, fűszerkeverékekről tudni jó: eredetüket, jellemzőiket, tulajdonságaikat, felhasználási lehetőségeiket, termesztésüket. Megismerkedhetnek a különböző pácokkal, mártásokkal, izésítőkkel, a fűszeres növényi ecetek összetételével, elkészítésével, használatával és tanácsokat kapnak fűszeres italok keverésére is.
A könyv harmadik kiadását a szerző jelentősen átdolgozta és kibővítette. Néhány új növényt közöl, részletesen tájékoztat a fűszernövények házi termesztésével és tartósításával kapcsolatos teendőkről. A modern táplálkozáshoz jó tanácsokat adnak az újonnan megírt fejezetek: „Korszerű ételek – korszerű ételizésítés”, „A méz, mint izésítő”, „Fűszernövények a szépség szolgálatában”. Mindezeken túl sok új receptet és ötletet találunk az átdolgozott műben.
Ajánljuk minden háziasszonynak, diétás étrendű embertársunknak, a vendéglők és nagy éttermek szakácsainak, konyhafőnökeinek és a vendéglátóipar más szakembereinek.