Tisztelt Vásárló!
Ön most a kultúrát (?) áruként tartja a kezében, s azon gondolkodik, vevő legyen rá vagy sem? Nos, amennyiben a „szájától” kell elvenni a könyv árát, akkor tegye vissza, s ne vegye meg! Ha viszont úgy érzi, költött már ennél fölöslegesebb dologra is, és akkor se maradt éhen, akkor fizessen, nehogy más vigye el maga elöl.
Ha megveszi ezt a könyvet, nyugodt lehet, megtérül az ára. Pontosan annyi derűs percben lesz része, ahány fillérbe kerül ez a könyv. (Kérem, ne számolgasson! Ha még ezt sem hiszi el nekem, akkor kár elolvasnia a könyvemet!)
Bár nem egyeztettem az Ön érdekképviseletével, mégis úgy tartom tisztességesnek, hogy elmondjam, miért kell épp ennyit fizetnie. Nos, pénzben van a nyomda, a papír, s természetesen a terjesztés is. (Én is szeretnék keresni, de ez a legkevesebb!) Ha Ön levelet ír a győri Széchenyi Nyomdának, elmondják, mennyi volt a nyomdai költség és a papír ára. Ha megkérdi a terjesztőt, az eladót, hogy mennyit kap a munkájáért, gondolom, elárulja, vagy ha nem, hát eltitkolja.
Az én hasznomról – kérem! – ne is kérdezzen, nem tudom. Annak csak az APEH a megmondhatója. És gondolom, a mosolyogtató olvasás közben ez úgysem fogja Önt érdekelni. (Borozgatás közben se gondolkodunk azon, hogy mennyit keres a szőlősgazda egy-egy liter boron.)
Könyvem bevételének jelentős hányadát a gerincsérvvel született gyermekek gyógyítására fizetem be, így tehát amikor Ön kifizeti a könyv árát, máris hozzájárult a gyermekek gyógyításához.
Most pedig arra kérem, ne próbáljon alkudozni, fizessen!
Én pedig vidám perceket kívánok!
Ja, és még valami: ha nem sikerülne megnevettetnem Önt a könyvben található írásokkal, akkor nyugodtan hozza vissza, s kicseréljük Önt! (Bandó)