A nyelvi fordulatok vitrinjében az osztrák népnév a kedélyes jelző mellett foglal helyet. Helmut Zenker az ismerős Ausztria ismeretlen, másik arculatát mutatja meg olvsóinak. A fiatal bécsi íróban a regényírói ihletnél is erősebb a tényfeltáró közlés indulata. Hősét olyan személytelenül vizsgálja, akár egy mikroszkóp alá helyezett tárgyat. Végigjáratja vele beszűkült életének valamennyi körét, érzékelteti szemléletének irracionális merevségét és üzletpolitikájának kíméletlen racionalizmsát, feltárja fojtott és szadisztikus ösztönvilágát, s megmutatja élete nagy pillanatait, amikor a neonáci terrorszervezet tagjakét eszményei nevében rombolhat, ölhet. A regényből, a cselekménybe épülő dokumentumokból kirajzolódik a neonáci mozgalmak közkatonájának modellszerű figurája. Viszolyogtató – képzelt – történetét könnyű is lenne elfelednünk, ha nem húzódna mögötte háttér gyanánt az osztrák neonáci mozgalmak hiteles, pontosan adatolt krónikája.