A második világháború elején játszódik ez a regény, színtere egy Bódeni-tó melléki német kisváros iskolaépülete, melyben a németek által elfoglalt területekről, főleg Lengyelországból internált külföldi állampolgárok élik különféle korlátozásokkal megnyomorított, szűkösre szabott életüket. A mű témája azonban már a háború kitörése előtt is foglalkoztatta az írót. „…Olyan regény járt a fejemben – írja –, melyben egy tipikus értelmiségi környezetből származó fiatalembert igyekeztem bemutatni, aki elviselhetetlennek tartja környezetének szűk korlátait és szokásait, ki akar törni innen valami különbet keresve, valami meghatározhatatlant, de nincs hozzá elegendő ereje.” Az internáló tábor tehát csupán sajátos kerete a cselekménynek, szerepe annyi, mint a tüdőszanatóriumé Thomas Mann Varázshegyében; lehetőséget ad rá, hogy Dygat mintegy nagyító alatt vizsgálja az őt és hőseit foglalkoztató jelenségeket, szétboncolja a konvencionális gondolkozás sémáit, szemügyre vegye a kötést, mely az egyes embert népéhez, szülőföldjéhez fűzi, s gyöngéd iróniával mutassa meg azokat a