Magyarul is sok írása látott napvilágot a folyóiratok hasábjain 1969-ben Kecskeszakáll címen elbeszélésgyűjteménye. Radicskov elbeszéléseiben szüntelenül kavarog, egymásba olvad a jó a rossz, a való és valószerűtlen, az álomvilág és a realitás, a komikus és a tragikus, ám nem a művészi realizmus oldódik fel az álomvilágban, hanem a szürreálizmus mozzanatai oldódnak fel sajátos ábrázolásmódjában. Írásai merészek, talán leginkább a dél-amerikai „mágikus realisták” – García Marquez, Jorge Luis Borges, Corztázar – elbeszélésihez hasonlítanak, bár mélyen a bolgár valóságban gyökereznek, mert Radicskov minden ízében eredeti bolgár író.