Minden kornak és minden irodalomnak megvan a maga tragikus szerelmespárja: a XX. századi finn irodalom Rómeó és Júliája talán minden más társánál, elődjénél védtelenebb, kiszolgáltatottabb, tragikusabb. Az 1941-ben született, ma már világszerte ismert finn író, Juhani Peltonen ironikusan, ám mély emberi együttérzéssel rajzolja meg szerelmes hősei alakját, akik szembefordulnak a fogyasztói társadalommal, de a könyörtelen embertelenséggel, az őket körülvevő és bennük pusztító elidegenedéssel szemben csak tiszta szerelmüket, jóságukat tudják felmutatni, és az még a szép halálhoz sem elegendő.
A kötet második írása fanyar és kiábrándult történet két jó barátról, akik magukra maradtak, és egy rosszul siekrült házasság hajótöröttjeiként sorsukkal, céltalan életükkel a magánélet síkján túl is az emberi élet nagy kérdéseire, az élet, a szerelem és a halál mélységei között vergődő embernek a boldogság utáni vágyára keresik a választ.