A könyv egy kicsit viseltes, kicsit foltos, de tökéletesen olvasható. A technikai civilizáció korában megszűnnek a távolságok és más égtájakon, más csillagzat alatt élő népek is közelebb juthatnak egymáshoz. Ez a közelség azonban mindaddig csak fizikai kapcsolat marad, amíg más síkon, az időt és teret legyőzve, a művészet segítségével nem kerülnek emberközelbe más népek és erkölcsök, más hagyományok és más hétköznapok. Raja Rao arra vállalkozott a regényében hogy megmutassa a világnak mi történt a sok százmilliós Indiában, Gandhi korában. Hogyan ébredt rá egy soknemzetiségű, hatalmas ország az egység, az összefogás és a közös küzdelem szükségességére. Egy törékeny testű, de erős lelkű férfi, Mahátmá Gandhi példát mutat hazájának, és életét adja eszméiért. Példamutatásának erejét és eszméit egy kis indián faluban, Kanthapurában is megértik és követik. Minden faluban akad híve, aki vállalja sorsát. Mert nemcsak Kanthapurában, hanem egész Indiába \"eljött … a kártik évada, kishúgom, igen, a kártik jött el, ragyogó fényességgel meg útra kelt istenek nyomot nem hagyó lépteivel\". Raja Rato mítoszteremtő művészettel India történelmének legragyogóbb, legizgalmasabb és legtragikusabb lapjait eleveníti fel.