"…Sohasem tudta, hogy nő, hogy szép és gyöngéd nő, aki nemcsak örülni tud egy férfi közelségének, de maga is örömet tud szerezni a szeretett férfinak. Hát ilyen későn, majdnem negyvenéves korában, asszonyisága alkonyán jött el hozzá a szerelem!
…Három teljes éven át ez a bűnös szerelem éltette. Nem, nem szégyellte, hogy bujkál, hogy hazudik az egész világnak; nehezére esett, de nem szégyellte, nem volt miatta lelkifurdalása. De hát egyszer minden véget ér. A férfi belefáradt, és szakított vele. Nem valami szépen: majdnem gyáván. Nem volt könnyű túltennie magát rajta, de nem sértődött meg, nem haragudott rá: …a csalódás és megbántottság semmi ahhoz az örömhöz képest, amit kapott tőle. Igaz, szakított vele, de emiatt nem keseregnie s átkozódnia kell, hanem megköszönnie a sorsnak azt, amit ez a szerelem az ő életében jelentett."
A könyv legelső lapja kissé beszakadva.