A Csendes rév a háztetőn című regény főhősét Olajkár Lőrincet kopaszsága teszi rettentő gátlások, rettentő képzelgések rabjává, „lelki szörnyeteggé”. Számtalanszor nyílna rá alkalom, hogy kiszabaduljon dermesztő magányából, ha észrevenné hivatali kolléganői vonzalmát, köztük a fiatal, talpraesett gépírónő, Lilla feléje áradó szeretetét, ha nem volna „lelki szörnyeteg”. De mivel az, hát elhiteti magával a legfélreérthetetlenebb szituációkban is, hogy ő Lillának csak az apja lehet, más soha.
Sikerül-e legyőzni ezt a lelki betegséget Olajkárnak, képes-e még a boldogságra ez az öregedéstől rettegő, jó negyvenes mintahivatalnok? – erről szól a pikáns, ironikus regény, és sok kedves mulatságos szituáción át vezeti el Olajkárt a boldogság csendes révébe.
Olajkár alakjában a cselekvésre való képtelenség a beteges valóságérzék következtében a lehetőségei mellett ügyetlenül elmenő ember típusát ábrázolja mosollyal és ítélettel az író.