Galgóczi Erzsébet novelláinak két fő motívuma a tegnapi és mai parasztság, a falu változása – és a városba került, tehetséges parasztfiatalok, egy új értelmiségi nemzedék élete, közösségkeresése, szeretetéhsége, magányossága. A két tárgy és két világ e novellák drámai cselekményében találkozik, a nyomasztó múlt – a tegnapi falu, a család – és a vonzó ígéreteiben veszedelmeket is rejtegető életforma összeütközése szikráztatja föl a kisebb-nagyobb drámákat. Galgóczi elbeszéléseiből mindig kisüt a rendkívül gazdag valóságismeret, s mögötte ott áll a gazdag írói tapasztalat is az emberről: innen az ábrázolás mélysége, általánosító ereje, nemegyszer megrendítő költőisége.
Kötetünk Galgóczi Erzsébet legjelentősebb, legjellemzőbb novelláiból ad válogatást: a húsz elbeszélés gazdag, pontos, igaz, változatosságaiban is egységes képet rajzol a mozgó világról, s mert Galgóczi a szó legjobb értelmében moralista író, egyszersmind szigorú erkölcsi értelmezésben. Egyszerűbb nem lesz az élet ettől az értelmezéstől – de jobban eligazodhatunk benne.