Umbero Nobile tábornok a két világháború közötti időszak egyik sokat vitatott, érdekes egyénisége volt. A léghajózás megszállottja, az Északi sark szerelmese, s az „Italia” léghajó katasztrófájának egyik szenvedő alanya. Személyét évekig támadások érték, amiért a szerencsétlenség áldozatai közül elsőnek őt szabadították ki az úszó jég fogságából. A világ közvéleménye – élén az olasz fasiszta kormánnyal – azzal támadta, hogy társait cserben hagyta, s ha közvetve is, hozzájárult ahhoz, hogy a szerencsétlenség végül annyi áldozatot követelt. Nobile önéletírásában érdekes, erős akaratú, igazáért síkra szálló személyiség bontakozik ki előttünk, aki az „Italia” tragédiáját követően még több mint ötven évig, kilencvenkét éves koráig élt, s ezalatt állandóan az igazságért, a katasztrófa körülményeinek mint teljesebb tisztázásáért harcolt. Könyvében nemcsak ezt a fő és életének meghatározó epizódját dolgozza fel. Megtudjuk, hogyan ismerkedett meg a léghajózással, elbeszéli Amundsennel közös északi-sarki repülését a „Norge” léghajón, ezután következnek az „Itala” tragédiáját követő nehéz, zaklatott esztendők, majd beszámol a Szovjetunióban töltött öt évről, amikor tanácsadóként dolgozott ott, majd az Egyesült Államokban végzett munkájáról, amely a második világháború kitörése miatt csak néhány hónapig tartott. Izgalmas képes fest a fasizmus bukása utáni Olaszországról, s arról, miképpen kérte fel őt az Olasz Kommunista Párt, hogy a listájukon jelöltesse magát az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. Nobile katonás magatartása, kesernyés humora, önmagával és munkatársaival szembeni szigorúsága, megszállottsága tükröződik e dokumentum értékű könyv lapjain.