A norvég Elisabeth Vatne Ellefsen nem hivatásos írónő, ám egyetlen általunk ismert könyve, a Kicsi Anette napjaink északi prózájának egyik legmegrázóbb darabja: hiteles beszámoló a szerző negyedik gyermekének betegségéről és haláláról. A kislány egy igen ritka és többnyire gyógyíthatatlan rendellenességgel, epevezeték-hiánnyal születik. Orvosai és szülei, bár mindent megtesznek érte, nem tudnak rajta segíteni, s a kislány hat hónapos korában meghal. A könyv – tragikus témája ellenére – mégsem csupán az anya fájdalmáról szól: kiváló portrékat is felvillant orvosokról, ápolónőkről és sorstárs szülőkről, valamint megismertet az emberséges norvég egészségügyi rendszerrel. De ami a legfontosabb: negyedik kislányának betegsége az írónőt ráébreszti arra, hogy milyen nagyszerű érzés három egészséges gyermek édesanyjának tudnia magát. S ezért Ellefsen asszony a végzet döbbenetétől hamar eljut oda, hogy elfogadja a kérlelhetetlen sors döntését, sőt hogy a halált is az élet elválaszthatatlan részének tekintse.