Egy jómódú pesti fiatalember öngyilkosságot követ el a harmincas években. Az eseményekről az Esti Lap híréből értesülünk először. Az újságot áruló rikkancs értetlenül áll az eset előtt: miért akar valaki meghalni, ha autója van? „Talán csak nem az ijedtség volt az oka, mert a múltkoriban – néhány korona reményében – majdnem elgázoltattam magam?” A rendőrt azért furdalja a lelkiismeret, mert gyakran fölírta rendzavarásért, a házmestert meg azért, mert a megboldogultat még gyermekkorában visszajuttatta a szobafogságba. Az öngyilkos férfi környezetének tagjai mondják el véleményüket, emlékeiket. Majd szűkül a kör: szót kapnak a családtagok, a barát, a két nő – akit „szeretett” és aki „szerette” –, és az önvallomásszerű elmélkedésekből kibontakozik az immár halott főszereplő élete. Az emberek első megrendülésükben önmagukat hibáztatják, majd sorra ürügyeket keresnek, hogy másra háríthassák a felelősséget. Miközben az olvasó előtt föltárulnak az öngyilkosság okai, megismerünk tizenkét embert, és képet kapunk a háború előtti Pest életéről.

>