Tizenkilenc beszélgetés – tizenkilenc női sors. A kérdező a fiatalon elhunyt, tragikus sorsú írónő: Maxie Wander – akinek Tekints vissza harag nélkül című kötetét nemrég vehette kézbe a magyar olvasó, a riportalanyok különböző korú és társadalmi helyzetű nők a legfiatalabb tizenhat, a legidősebb kilencvenkét éves. Van köztük parasztasszony és tudományos kutató, pincérnő és nagypolgári származású hölgy, van férjezett és hajadon, gyermektelen és sokgyermekes. Ami mégis közös bennük: az, hogy az érzékeny és kulturált írónő kérdéseire hajlandók és képesek szembenézni önmagukkal, megfogalmazni és őszinte egyszerűséggel elmondani, hogyan alakítják életüket, hogy győzik le nehézségeiket – vagy éppen miben látják kudarcaik okát. Tizenkilenc női sors tárul ki a szemünk előtt – tizenkilencféle vélemény hangzik el mindnyájunkat érintő kérdésekről: családi és munkahelyi gondokról, gyermeknevelésről és a partnerkapcsolatok különböző formáiról. Csak nők szólalnak meg – nyilatkozataikban mégis hangot kap a társadalom valamennyi égető problémája.