Az író legnagyobb regényvállalkozása ez a könyv, s egyben legszemélyesebb írása. Ha nem tudnánk, hogy sikerei csúcspontján, nyolc évvel halála előtt jelent meg, saját öngyilkosságát megjövendölő hattyúdalának tekinthetnénk.
A főhős, Martin fiatal matróz, aki segítséget nyújt a művelt polgári házból való Arthur Morsenak, és ennek kapcsán ismerkedik meg húgával, Ruth-tal. Beleszeret, és hogy közelebb kerülhessen hozzá, igyekszik jobb modort tanulni, és fáradságos önműveléssel általános műveltségre szert tenni. Hamarosan új szenvedélye alakul ki, az írás. Ruth azonban – gőgös szüleinek akarata ellenére – hisz Martin tehetségében. Egyrészt emiatt, másrészt a környezet nyomására, valamint Martin elvei miatt szakít vele. Ezután éri el Martin a rég óhajtott sikert. Ruth, sőt családja is, most már kedvükre valónak találnák, de késő, Martin kiábrándult Ruthból, úgy érzi élete célját vesztette. Végső tragédiája azonban az, hogy nem tud visszatérni a munkásosztályhoz, amelyből származott, végleg elszakad tőle. Az öngyilkosság gondolata Martin alakjában kísérti meg az írót. A regény a szerző egész világát feltárja. A sodró iramú cselekményből megismerhetjük a szegények iránti mély együttérzését, az üresfejű gazdagok lenézését, a zseni tiszteletét, félig szocialista, félig induvidualista filozófiáját. A gyökértelenség és a szétfoszló illúziók regénye ez. Gondolati ficamai, romantikus túlzásai ellenére máig megkapó, emlékezetes írás.