Tari István (Zenta, 1953. május 15.) Költő, író, grafikus, fotográfus.
Az Újvidéki Egyetem BTK magyar tanszékén tanult, ezt követően lett az újvidéki Képes Ifjúság hetilap újságírója és fotósa. Első versei az 1970-es években jelentek meg, szerepelt a zentai költők Térzene c. antológiájában is, első önálló verseskötete a Térzene a majomszigeten. Költészetére jellemző a versformákban való jártasság, az ötletesség, a játékosság, a vallomásosság, de bizonyos értelemben a szociografikusság is, a közösségi szerepvállalás. Az irodalom mellett pályája kezdetétől foglalkozik fotózással és képzőművészettel, azon belül elsősorban grafikával.
Az általános iskolát és a gimnáziumot Zentán végzi (1973), majd Újvidéken tanul. É.: A Képes Ifjúság újságírója, fotoriportere, szerkesztője (1994-1998), az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör vezetője (1994-1998), Óbecse alpolgármestere (2000-től). F. m.: Térzene a majomszigeten (1979), Ellenfényben (1982), Homokba kapaszkodva (1985), Tépőzár (1987), Elmulatott jövő (1990), Boglya (1993), Fegyvertánc (1994), Napszél (1998), Darazsakkal barátkozom! (2000), Akarsz egy Jugoszláviát? (2002). Önálló tárlatai Adán (1969), Zentán (1973, 1976), és Újvidéken (1976) voltak. Négyrészes művészi dokumentumfilmjét a Kárpát-medence legdélibb magyar szigetéről Az ezeréves határnál címmel 2003-ban mutatták be. Társ. tev.: A VMDK tagja, alelnöke. A Jugoszláviai Magyar Írók Társaságának elnöke, az Aracs folyóirat szerkesztőségi tagja. Díj: Csokonai-díj (1997). Balassi Bálint-emlékkard (2009.)
