1908-ban, a Monarchia idejében született Budapesten. Művészcsaládban nevelkedve, már gyermekkorában ki tudta nyilvánítani sokoldalú tehetségét, elsőképp színészként a mozivásznon. Legfőbb tálentumát, az írást, a huszas évek közepén kezdte kamatoztatni, együtt dolgozva bátyjával, Victor Charonnal is. Legnagyobb horderejű, már-már legendává vált könyve azonban a második világháború évei alatt született, az 1946-ban kiadott „Vörös Oroszlán”, melyet rögtön ezután betiltottak, a hatalomnak nem tetsző spirituális ideológiája miatt. A palackba zárt szellem azonban a rendszerváltás korában újra kiszabadult. A rejtőzés éveinek szűk körben végzett spirituális tanítását, széles körben olvasott könyvek kiadása követte, ami sokak számára a beavatás útját is jelentette.
Az ezotéria Nagyasszonyának is nevezett – most kilencvenkilenc évesen elhunyt – írónő gazdag élettapasztalata, és spirituális érzékenysége hatalmas életműben nyilvánult meg. A gyermekkönyvek és a fantasztikus irodalom alkotásai után a legutóbbi időkig születtek versei és regényei, amelyekből sokat több, mint egy tucat nyelvre lefordítottak. Az írónő a SZINTÉZIS Szabadegyetem alapító fővédnöke, ezenkívül az elmúlt években a Magyar Köztársaság Középkereszt érdemrendjével tüntették ki.
