író (Gyula, 1897. jún. 19. – Bp., 1974. szept. 27.)
Műegyetemet végzett, gépészmérnöki oklevelet szerzett. A M. Áll. Vagongyárban (MÁVAG) kezdte mérnöki tevékenységét. A társadalmi kérdések iránti érdeklődése ezalatt mélyült el. 1930-tól 1934-ig nagy szabású regénytrilógia írása foglalkoztatta. Elkészültekor azonban már nem vállalta művét, s így kiadatlan maradt. 1932-től 1933-ig a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnöke volt. 1935-ben kezdte írni fő művét, a Kazohiniát (Gulliver utazása Kazohiniában, Bp., 1941; Kazohinia, Bp., 1957, 1972). Az 1946-os kiadás tartalmazza a háborús cenzúra miatt kimaradt részeket, s ~ újabb részletekkel is bővítette írását. Az 1957-es kiadáson is módosított. A művet – egy modern Gulliver utazását – Karinthy Frigyesnek ajánlotta. Műfajának érdekessége, hogy az utópiát és a szatírát egyesíti magában. Szathmári behatóan foglalkozott az eszperantó nyelvvel, 1932-től jelentek meg külföldi eszperantó folyóiratokban szépirodalmi cikkei. Eszperantó nyelven kiadták a Kazohinia átdolgozott változatát (Paris, 1958) és egy novelláskötetét (Perfekta civitana, La Laguna, 1964). Eszperantóból fordította Rosetti Tréfán kívül c. regényét. – M. Fehér asszony, fekete férfi (Bp., 1936); Halálsikoly az áradatban (Bp., 1937); Gépvilág és más fantasztikus történetek (r., Bp., 1972).
