1917. október 5-én született Debrecenben, 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen. Édesapja Szabó Elek városi tanácsos, édesanyja Jablonczay Lenke tanítónő. Féltestvére, Majthényi Béla anyja első házasságából született. Apja a latin nyelvre, az antik világ csodáira, a keresztény mitológiára tanította.

Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt, de 1949-ben elbocsátották.

Szabó Magda eredetileg költőként indult, de 1958 után már regény- és drámaíróként tevékenykedett, színpadi művei is sikereket arattak.

1947-ben hozzáment Szobotka Tibor (1913–1982) íróhoz. Férje halálát követően Szabó Magda lett hagyatékának gondozója. Házasságuk emlékeit Megmaradt Szobotkának (1983) című könyvében írja meg. Ebben az időszakban írja meg első versesköteteit, majd 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következik: 1958-ig nem publikálhat, az ebben az időszakban alkotott műveit csak később adják ki. Ekkortól datálható áttérése a regényírásra.

Munkásságában gyakran jelenik meg Debrecen, a polgárság, a nemesség és az értelmiség mellett a reformátusság, a magyar történelem és az emberi szenvedélyek.

1949-ben elbocsátották állásából és a korábban neki ítélt Baumgarten-díjat is visszavonták tőle. Ezt követően, egészen 1958-ig nem jelenhettek meg művei.

Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozzák meg számára a szélesebb körű ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író. Sorra követik egymást művei, melyekben a lélektani regények hagyományait is hasznosítva formálja meg jellegzetes alakjait. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971), melyekből nemcsak az alkotásban szemléletét formáló gyermekkori hatásokról kaphatunk képet, hanem érzékletesen, kordokumentumként is hitelesen számol be a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is.

1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke.  1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává, 2001-ben a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. 2003-ban elnyerte a Femina francia irodalmi díjat Az ajtó című regényért. Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt, Debrecen városának díszpolgára.

Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának.

A Kossuth-díjas írónőt 90 éves korában, olvasás korában érte a halál. Hamvait Debrecenben és Budapesten helyezték el. Az írónő végrendeletében azt kérte, hogy hamvasztása után két helyen helyezzék el hamvait: egyfelől a szülei mellett, Debrecenben, másrészt a budapesti Farkasréti temetőben, férje Szobotka Tibor mellett.