Életrajz
író, költő (1932-1962)
1932-ben, Bostonban született német bevándorlók gyermekeként. Édesapja Otto Plath főiskolai professzor, édesanyja Aurelia Schober, Otto egyik tanítványa volt. Otto Plath egyébként biológiát tanított és a méheket kutatta. Sylvia élete első éveit a tengerpart közelében töltötte, de élete hirtelen fenekestül felfordult, amikor apja 1940-ben cukorbetegség miatti szövődményekben meghalt. Több versei is – köztük a jól ismert Daddy – szigorú apjával való kapcsolatáról és az apa halála utáni becsapottság érzéséről szól. Az anyagi körülmények arra kényszerítették a Plath családot, hogy a Massachusetts államban található Wellesley-be költözzenek, ahol Aurelia Plath a Boston University-n tanított. Sylvia Plath tehetséges diák volt, aki számos díjat nyert és még tizenévesen több történetét és versét jelentették meg amerikai lapok. Ösztöndíjjal a Smith College-ra járt, ahol továbbra is kitűnő eredményeket ért el. Ekkoriban nyerte el a Mademoiselle nevű lap egy éves ösztöndíját és a magazin vendég-szerkesztői pozícióját.
Egyetemi évei jelentek meg nála a komoly depresszió első tünetei, melyek később halálához is vezettek. 1958 június 20-án ezt írta egy naplóbejegyzésében: „Olyan, mintha az életemet mágikus módon két elektromos áramlat irányítaná: egy vidám pozitív és egy reménytelen negatív – akármelyik is van működésben egy adott pillanatban, az irányítja az életemet.” Ez tulajdonképpen a bipoláris depresszió ékesszóló jellemzése, melyet más néven mániás depressziónak is hívnak. Ez egy olyan komoly betegség, melyre Sylvia Plath korában nem volt igazán hatásos ellenszer. 1953-ban, tizenkilenc éves korában Plath altatókat vett be és öngyilkosságot kísérelt meg. A kísérletet túlélte és korházba került, ahol elektrosokk-terápiában részesült. Ennek az összeomlásnak és felépülésnek az emlékeit örökíti meg Sylvia Az üvegbura című regényében.
Miután Sylvia felépült, visszatért a Smith-re, hogy lediplomázzon. Később elnyert egy Fulbright ösztöndíjat, hogy az angliai Cambrdige-ben tanuljon. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Ted Hughes íróval, akivel 1956-ban házasodtak össze.
Plath 1957-ben visszatért Massachusetts-be és Robert Lowell-nél kezdett tanulni. Első verseskötete, a The Colossus 1960-ban, Angliában jelent meg, majd két évvel később az Egyesült Államokban is. Ezt követően visszatért Angliába, ahol Hughes-zal közösen két gyermekük született: Frieda 1960-ban, Nicholas 1962-ben született meg. 1962-ben Ted Hughes elhagyta Sylviát, hogy Assia Gutmann Wevill-lel élhessen. Azon a télen, mély depresszióban írta Sylvia az Ariel című kötetben megjelenő legtöbb versét.
Plath élete során két jelentős munkát adott ki: az egyik Az üvegbura c. regénye, a másik a The Colossus címen megjelent verseskötete. Mindkét munkája jó kritikákat kapott. Ted Hughes-tól való válása miatt összeomlott, 1962-ben – a gázsütőbe téve fejét – követett el öngyilkosságot. at ajtók réseit betömte, hogy két alvó otthon alvó gyermekének ne essen bántódása.
Plath halála után került elő papírjai közül a The It-Doesn't-Matter Suit című, gyermekeknek szóló könyv, melyet később ki is adtak. Kritikusok szerint ebben a műben felfedezhetőek voltak a boldogság parányi morzsái.
Plath Hughes-zal való kapcsolata sokáig volt az érdeklődés középpontjában, s a közvélemény nem volt mindig elnéző Hughes-zal szemben. Különösképpen a feminista kritikusok látták úgy, hogy Sylvia öngyilkossága valójában az 1960-as évek nőivel szemben támasztott elvárások visszautasítása volt. Továbbá kritizálták Hughes bánásmódját Sylvia műveivel kapcsolatban is, hiszen Hughes megsemmisítette Sylvia több naplóját is, köztük olyanokat is, melyeket nem sokkal halála előtt írt.
Hughes 1998-as halálát követően Sylvia naplóinak gyűjteményéből új kiadás jelent meg, The Unabridged Journals of Sylvia Plath, 1950-1962 címmel.
