író (1927-2006)

(Pusztakamarás, Románia, 1927. június 17. – Budapest, 2006. szeptember 30.)

Sütő András Kossuth-díjas erdélyi magyar elbeszélő, esszéista, drámaíró, író 1927 június 17-én, a romániai Pusztakamaráson született.  Apja Sütő András, anyja Székely Berta. Mezőségi szegényparaszti családból származott. 1940-től a nagyenyedi református kollégium, később pedig a kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel.

1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán volt rendező szakos hallgató, majd tanulmányait félbehagyva a Falvak Népe című hetilapnál kezdett dolgozni, mint főszerkesztő. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol 1989-ig helyi lapok főszerkesztői pozícióját töltötte be.

1965–1977 között parlamenti képviselő, 1974-1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a Ceauşescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve. 1990-ben a fekete március idején súlyosan megsebesült és ekkor vakult meg egyik szemére.

Az 1980-as években az erdélyi magyarság emberi jogainak védelmében többször fordult nemzetközi fórumokhoz, műveiben a kisebbségi magyarság értékeinek védelmében szólalt fel. Sütő András még akkor is Marosvásárhelyen maradt és részt vett a magyarság törekvéseiben, amikor sok más író áttelepült Magyarországra.

Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt.

Sütő András Advent a Hargitán című drámáját 1987-ben mutatták be Budapesten.  A darab nagy politikai vihart kavart és bemutatása valósággal közéleti fordulatot jelentett a határokon túli magyarsággal kapcsolatos budapesti politikában. A román hatóságok tiltakozása ellenére a színmű 1997-ig szerepelt folyamatosan a Nemzeti Színház repertoárján.

Az író, 2006. szeptember 30-án, életének 80. évében hosszan tartó betegség után, melanómában hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva teste, majd a református temetőben helyezték el. Temetésén jó barátja, Sütő András mondott gyászbeszédet. 

A Magyar Társulat nevében az írótól kedves színésznője, Kubik Anna e szavakkal búcsúzott: Akik itt maradtunk, "üres csigaházakká lettünk, a Nagy Romlás peremén egyensúlyozgatunk, üvöltő farkascsorda minden gondolatunk, de továbbra is Isten nyomában nyargalunk szeretetünkkel!"

Életében több díjjal és elismeréssel is jutalmazták. 1992-ben megkapta a Kossuth-díjat, 2005-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozat).