Korunk egyik legismertebb írója Stephen Edwin Kingként látta meg a napvilágot, 1947. szeptember 21-én, a Maine államban levő Portlandben. A Ruth és Donald King házasságából született gyermek apja ’49-ben otthagyta a családot, és soha nem tért vissza.
Stephen 7 évesen kezdett történeteket írni, miután nagynénje házában talált egy dobozt, tele horror- és sci-fi könyvekkel. Első novellája, amit a Comics Review nevű lap adott ki, „I was a Teenage Grave Robber” (Fiatal sírrabló voltam) címre hallgatott. Két évvel később, ’67-ben a Startling Mistery Stories karolta fel a „The Glass Floor” (Az üvegpadló) c. írás megjelentetésével.
King 1966-ban végezte el a középiskolát, és tanulmányait a Maine-i Egyetemen folytatta, Orontóban, mint a természettudományok baccalaureusa. Tanulóként a Folger Campus könyvtárban dolgozott; itt találkozott Tabitha Spruce-szal. 1970-ben lediplomázott az egyetemen, és egy évvel később feleségül vette Tabbyt. Első regénye, a Carrie nehéz anyagi körülmények között született: bár mindkettőjüknek volt munkája, nagyon szűkösen éltek, szinte egyik napról a másikra. (A mű megszületésében egyébként fontos szerepet játszott Tabby, az ő pártfogolása, lelkesítése nélkül valószínűleg a kukában végezte volna a telekinetikus képességekkel rendelkező lány története.)
Mikor a Doubleday 1974-ben kiadta, egyből sikeres lett, és a filmes jogok is hamar elkeltek, az akkor megdöbbentőnek számító 400.000 $-os áron. A film ’76-ban el is készült, s King hírnevének növelése mellett löketet adott olyan emberek karrierjének, mint De Palma, John Travolta, Nancy Allen. A Carrie-t követő könyveket – Borzalmak Városa, Ragyogás – is megfilmesítették, utóbbit maga Stanley Kubrick, igen nagy sikerrel (noha a szerző nem volt megelégedve vele). King karrierje szárnyakat kapott, a mester csak úgy ontotta magából a könyveket: Végítélet, A holtsáv, Tűzgyújtó, Cujo – a neve így hamar bekerült a köztudatba. Amellett, hogy könyvei egytől-egyig bestsellerek lettek, sikerült új rekordot felállítania: a Halálsoron hat kötete egyszerre tartózkodott a toplistán!
Könyveinek sikerét persze a filmesek is ki akarták használni: sorra születtek King műveinek adaptációi. Ezek azonban, néhány kivételtől eltekintve, igen gyatrán sikerültek, a rajongók és a kritikusok egyhangú véleménye alapján. Az író, a Maximális túlhajtás c. novellájából készült filmet maga dirigálta, ám a csúfos bukásnak köszönhetően belátta, hogy jobb, ha távol tartja magát a direktori széktől. Ettől eltekintve, néha apróbb szerepet vállalt az írásaiból készült adaptációkban – nem mintha ezzel javított volna azok színvonalán. Így hát, mindannyiunk örömére megmaradt az írásnál. Bár visszavonulásáról már rengeteg hír felröppent, ő az a fajta ember, aki soha nem fogja abbahagyni a történetmesélést – még ha csak az asztalfióknak is. Rajongói jelenleg a Setét Torony c. monumentális fantasy-ciklusának befejező köteteit várják, miközben ő kisebb-nagy időközökkel publikál novellákat, esszéket különböző magazinoknál.
Apró érdekesség, hogy King Richard Bachman álnéven is kiadott pár könyvet; a leleplezést egy Steve Brown nevű embernek köszönhetjük, aki a Sorvadj el! olvasása közben fogott gyanút az író mibenlétét illetően. Az író egyébként feleségével, Tabbyvel ’71 óta boldog házasságban él, a Maine állambeli Bangorban, ahol megannyi története játszódik. Három gyermekük született: Naomi Rachel King, Joseph Hillstorm King és Owen Philip King.
