Én nagyon érdekes módon csöppentem az írás varázslatos és csodálatos világába. „Tudományágam” a meseírás. 53 éves koromig fogalmam sem volt arról, hogy bennem ilyen tulajdonság szunnyadozik. A meseírás kezdete, az „ihletés” két évvel ezelőtt kezdődött,a megyei lap meseírási felhívására. Akkor mozdult meg bennem az a titkos tulajdonság, hogy igen is, írnom kell. Igen, írtam és írtam…Az egyik mesém bele is került a NAGY könyvbe,és annak átadásánál tanácsolták, hogy lépjek tovább. Próbáltam kiadni a könyvet kisebb nagyobb sikerrel. Mígnem összehozott a sors az Álomgyárral. Az írói álmok gyárával…Te csak írj, a többi a mi dolgunk! Nagyon megfogott ez a kis mondat. Tiszta szívemből kívánom,hogy legyen sok sikeres „többi dolguk”!Meséim helyszíne a Mesebeli erdő, ettől csak akkor szakadok el, ha az erdőn kívülre mennek a szereplők. Mondanivalója a barátság, a szeretet, a baráti összefogás,egymás megsegítése. Ezek segítségével minden probléma megoldódik, minden baj megjavul, boldogan élhetünk, ha ezek birtokában vagyunk. Az első könyvem a Mikulásról és háza népéről, problémáiról és annak megoldásáról szólnak. Remélem, hogy nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is szeretettel fogják olvasni. Falun nőttem fel, a természet szeretete belém plántálódott mely az egész életemet végig kísérte. A további mesék is ebből a szeretetből fakadnak. Két felnőtt gyermekem van. Meséimet ők, Édes Anyukám és férjem hallják először. Úgy érzem, hogy nagyon elfogultak, mégis kapok kritikát,de biztatást,tanácsot és segítséget is. Az egészségügyben dolgozom, tehát foglalkozásom nem kapcsolódik az írás művészetéhez. Magamból kiindulva azt üzenem, mindenkiben lapulhat egy titkos tulajdonság, csak elő kell csalogatni.