(1927—2012)

Reiman István magyar matematikus. 1949–1953 között végezte el az ELTE TTK matematika–fizika szakát. 1953-tól 1970-ig az ELTE, majd 1970–1996 között a Budapesti Műszaki Egyetem Geometria tanszékének oktatója, 1986–1992 között tanszékvezető.

1970-től a matematikai tudományok kandidátusa.

1961–2002 között a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiák magyar csapatának felkészítője volt.

Mai, aktív korban lévő és kiemelkedő magyar matematikusok többségét tanította, az úgynevezett Reiman-szakkör által, amely a 70-es években minden második szombat délután volt megtartva, a júniusi intenzív olimpiai felkészítő előkészítőjeként.

Matematika-fizika szakos tanári oklevél az ELTE Természettudományi Karán (1953), 1953–70-ig tanársegéd, adjunktus, tudományos munkatárs az ELTE TTK Matematikai Intézetében. 1970–1995 végéig a Budapesti Műszaki Egyetem Geometria Tanszékének docense, 1986–92 tanszékvezető. 1996-tól nyugdíjas.

1955 és 63 között középiskolában is tanít. 1961-től vezeti a magyar diákok felkészülését a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákra és irányítja a Bolyai J. Mat. Társulat Ifjúsági Matematikai Körét.
Az 1967–68 tanévben állami ösztöndíjjal a Római Egyetem Matematikai Intézetében dolgozik. 1969-ben védi meg mat. kandidátusi értekezését Vizsgálatok a véges geometriák körében címmel. A matematikai kutatási területe a véges, illetve kombinatorikus geometriák tárgykörébe tartozik. Írt több középiskolai könyvet, segédkönyvet, egyetemi segédkönyveket, jegyzeteket. Itthon és külföldön több tudományos, továbbképző illetve ismeretterjesztő előadást tartott.
2000-ben Erdős-díjat kapott a Nemzetközi Matematika Versenyek Szövetségétől.