Avantgarde író (1899-1980)

Palasovszky Ödön, az avantgarde mozgalmak magyarországi ágának közismert szereplője volt a húszas években. Az általa vallott és követett (a Tanácsköztársaság élményéből kinövő, a szocialista, forradalmi tömegművészetet megvalósítani vágyó), nagyrészt Hevesy Iván írásaiban megfogalmazott ars poeticát dióhéjban így foglalhatjuk össze: az új irodalomnak az ember felszabadításáért, egy új, kollektív kultúra megteremtéséért, de nem napi politikai célokért kell harcolnia; új vallási és etikai erőt kell szuggerálnia a tömegekbe, de nem kell agitálnia, doktrínákat megverselnie. Túl kell haladnia az izmusok iskolácskáin, melyek a polgári művészet válságának kifejeződései, de fel kell használnia azok eredményeit, szuggesztiós eszközeit. Ki kell lépnie a könyvtárakból, szalonokból az utcákra, terekre. Az új irodalom koncepciója, tónusa sajátságos összeszövődése a lírának, epikának és drámának. Kompozíciója egyszerű és monumentális, hangjában ünnepélyes és patetikus, az élet megtalált új célját énekli a népnek.

Lírájának folyama a további évtizedek során vékony erecskévé apadt, bár haláláig színvonalasan művelte a szó művészetét. Költészete higgadt avantgarde technikájával, elégikus mollhangjaival sokkal inkább a pályakezdés éveinek Őz-biblia ciklusát, semmint a későbbi, zajos, rikító Punalua-versek vonalát folytatta. A felszabadulást követő években írói és rendezői tevékenysége egyaránt felélénkült, de előbb az értetlen támadások szegték kedvét, majd a személyi kultusz éveinek kedvezőtlen atmoszférájában évekig elnémult. A konszolidáció éveiben egyre gyakrabban szerepelt a nyilvánosság előtt, sőt részben újabb verseinek, köztük az 1977-ben Graves-díjjal jutalmazott A fürdő Zsuzsanna című szép költeményének köszönhető, hogy a közönség körében újból érdeklődés támadt lírája iránt.

Mérei Ferenc a Zrí szerzőjét egyenesen "a kommunista avantgarde fénykorának" képviselőjeként méltatta, aki "a kor világirodalmi színvonalán fejezi ki magát". Palasovszky húszas évekbeli tevékenységét pedig "az elmúlt évtized ifjúsági mozgalmának egyik korai anticipálójaként" értelmezte. Weöres Sándor az amerikai beat-költészet előlegezőjét látta a Punalua költőjében, s helyét a magyar avantgarde Kassák főalakja körüli csoportjában jelölte ki.

Forrás és kép: mek.oszk.hu