Gyerekkoromban a magyarórákon mindig az én dolgozataimat olvasták fel az osztály előtt, így hamar kialakult bennem az az érzés, hogy valami érdekeset tudok alkotni tollal a kezemben.
Szerettem olvasni is, és rengeteg időt töltöttem a könyveim között különösen nem túl sikeres kamaszkorom idején. Ma is több ezer könyvet tartok itthon és a számuk egyre csak nő.
Mivel a gimnáziumi osztályfőnököm „közepes tehetségű” embernek tartott és úgy gondolta, hogy alkalmatlan vagyok a továbbtanulásra, ezért sokáig különböző vacak munkákkal kerestem a kenyeremet. Érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem…
Már 25 éves voltam, amikor találkoztam egy pszichológusnővel (heveny neurózisban szenvedtem a rokonaim miatt), aki rábeszélt, hogy próbáljam ki magam az ELTE magyar szakán, ha már olyan tehetséges vagyok.
Nem bíztam lelkesedésében feltétel nélkül, de belevágtam, és 6 évvel és 3 gyerekkel később kézhez kaptam a tanári diplomámat.
Azóta az iskolák környékén vagyok fellelhető és most már, hogy kiadásra került első regényem, kimondhatom azt, amire gyerekkorom óta vágytam: ÍRÓ VAGYOK!