Kate Van Dyke 1967 szeptemberében született Budapesten, egy tanár házaspár egyetlen gyermekeként. Írni-olvasni segítség nélkül, még óvodás korában megtanult, de sokáig fel se merült benne, hogy írással próbálkozzon. Zongoraművész nagymamáját szerette volna követni a zenei pályán. Kezdetben minden jel arra mutatott, hogy sikerrel jár, de – a nagymama halála után – Kate lelkesedése a nullára redukálódott.
Hetedik általánosba járt, amikor kirúgták a zeneiskolából. Ekkortájt – korosztályához képest jelentős késéssel – kezdett indiánregényeket olvasni, majd írni. Első regényét egy osztálytársával, másodikat önállóan körmölte le egy-egy spirálfüzetbe. Második gimnazista korában visszatért a komolyzenéhez, a zongora mellett immár ütőhangszer főtanszakon is. Végképp a zenei pálya mellett döntött. Üstdobos akart lenni, de mivel hét helyett tizenhét évesen kezdte, semmi esélye nem volt arra, hogy érettségi után zenei középiskolában folytassa tanulmányait. Maradt a zeneiskola és az amatőr zenekarok. Utóbbiak a rendszerváltást követően sorra megszűntek, s ezzel Kate útja a zenészvilágba megszakadt.
Szintén a rendszerváltás utáni években megismerkedett néhány újságíróval, és úgy érezte, ez az a hivatás, amely kárpótolja a zenéért. Jelentkezett a Népszabadság Újságíró Stúdióba, majd a Reform című hetilaphoz ment külső munkatársnak. Innen a Pesti Riport bűnügyi rovatához – az élet által írt krimik világába – vezetett az út. A gyakornok időkben Vermes Éva, a Családi lap egykori főszerkesztője felajánlotta Kate-nek, hogy a lapban megjelenő szerelmes regények egyikét írja meg. A kisregény megjelenése után Kate úgy érezte, tud ennél hosszabbat, komolyabbat is írni. Szerelmes regénnyel próbálkozott, de – akkor már – bűnügyi tudósítóként ezt nem igazán jött össze.
A szerelmi szál Kate Van Dyke könyveiben egyfajta körítésként mindig megjelenik, de a fő hangsúlyt a krimire helyezi. Így volt ez a Csontgolyónál (Alexandra, 2006), A latin démonnál (Ad Librum 2009), és így van a hamarosan megjelenő, kétrészes Tűzmadárral is.