író, pszichiáter (1931-

1931-ben született Washingtonban és az amerikai főváros egyik legszegényebb, fekete negyedében nőtt fel, ahol szülei boltot működtettek. Szülei, születése előtt mintegy 15 évvel vándoroltak be az Egyesült Államokba Oroszországból. Mivel a környék igen veszélyes volt, Yalom számára az olvasás jelentette a menedéket. Hetente kétszer biciklin ment el a könyvtárba, hogy olvasási szenvedélyét kiteljesíthesse. Saját bevallása szerint szülei sosem olvastak és nagyrészt az anyagi boldogulás kérdése foglalkoztatta őket. A középiskola befejezése után a George Washington University, majd a Boston University School of Medicine hallgatója lett.

Első könyve, a gyakorló terapeuták számára írt A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata 12 nyelven, mintegy 700 ezer példányban jelent meg.

A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata, valamint az Egzisztenciális pszichoterápia című munkái szakterületének klasszikus alapművei közé számítanak.  „A tanítványaimtól évek óta azt hallom, hogy olyan ez a könyv, mint egy regény” – írja Yalom. Könyvei a pszichoterápia szakirodalmának alapművei közé tartoznak, ugyanakkor világos nyelvezete és élményszámba menő stílusa révén a laikusok körében is nagy népszerűségre tettek szert.

A fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző ún. tanító regénye, A Schopenhauer-terápia eddig több mint 15 nyelven jelent meg. Másik hasonló műfajú kötete, az Amikor Nietzsche sírt, szintén nemzetközi bestseller lett.

A Szólok a rendőrnek című kisregénye egyik legjobb barátja, a szívsebész Robert L. Brent történetét meséli el, aki gyerekként Magyarországon élte át a holokauszt borzalmait. Legújabb regénye, a 2012 márciusában megjelent The Spinoza Problem.

Yalom hiszi, hogy minden páciens számára egyéni terápiát kell kidolgozni, hiszen mindenki története, életútja más.

A Stanford Egyetem pszichiátria professzora, felesége Marilyn Yalom, aki a német és francia összehasonlító irodalom doktora, sikeres egyetemi professzor és író. Négy gyermekkel és öt unokával büszkélkedhetnek.