1918. április 3-án született Nagyváradon. Középiskoláit Debrecenben és Gyulán, bölcsésztanulmányait (esztétika, filozófia, művészettörténet) a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (1936–1940) és Genfben végezte.

Első darabja (Európa elrablása – Lear herceg, 1939) már a Magyar Nemzeti Színház programján szerepelt. Állásfoglaló tanulmánykötete: Nemzeti színjátszás – drámai magyarság (1941). Színpadi bemutatója (Hősök nélkül) 1942-ben volt a Nemzeti Színház Kamaraszínházában.

Budapesten szerkesztőségi titkára lett két idegennyelvű szemlének (Hungarian Quarterly, Nouvelle Revue de Hongrie), amely genfi ösztöndíjhoz segítette (1942), ahol aztán 1946-ban a Magyar Tájékoztató Könyvtár kinevezett igazgatója lett. Ekkor francia anyanyelvű íróbarátaival magyar költők (főleg József Attila) fordításait kezdeményezte. A következő években Hubay segítségével sok magyar író, képzőművész és muzsikus kapott genfi ösztöndíjat. Hazatérése után 1950–57-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, s 1955–57-ben a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott. Mindkét állásából egy napon bocsátották el. Évekig főként filmgyári forgatókönyveket írt (pl. Bakaruhában, Angyalok földje) és műfordított (pl. Marceau, Miller, Sartre, Molière darabjait).

Mindeközben néhány társadalmi tematikájú drámát írt (ekkor a Madách Színházban játszották): Egy magyar nyár (1954), István napja (1955), Egyik Európa (1957). Petrovics Emil felkérésére született zenei alapszöveg a C’est la guerre (1962; legutóbb 1998-ban is felújították a Zeneakadémián). A kétszereplős Késdobálók (jelentősebb előadások: 1957, Budapest; 1977, Róma) rendezését többször leállították a szerző személye miatt. 40 évig volt azonban folyamatosan sikeres (monte-carlói díjas) az Ők tudják, mi a szerelem (Tolnay Klárival és Sinkovits Imrével).

1956. október 27. és november 2. között a Szabad Magyar Rádió Irodalmi adását vezette a Parlamentben.

Az első magyar musicalt Vas Istvánnal (versek) és Ránki Györggyel (zene) alkotta meg Szinetár Miklós zenés színháza számára: Egy szerelem három éjszakája (1961, még 2005-ben is több társulat játssza). A Zsenik iskolája monológjáték, amely csak a 90-es években került magyar színpadra, nagy siker volt azonban Avignonban és Olaszországban. Ezután született bravúros egyfelvonásos sorozata, az 1968-ban Márkus Lászlóval bemutatott Néró játszik, amely népszerűvé vált Olaszország nagyvárosaiban, fesztiváljain és franciaországi előadásokon is. Ebből a korszakból emlékezetes színházközpontú dráma a Római karnevál, amelynek előadásáért színészek harcoltak (Ruttkai Éva 1983-ban). Hasonló bonyodalmak után került színpadra a Tüzet viszek, amelynek eredete Soós Imre halálától (1957) datálható (első bemutató: 1970, legutóbbi: 1996).

Több évtizedes átgondolás és átírás terméke a Freud-dráma (címváltozatok: Álomfejtés, Analízis, Utolsó császárkeringő, avagy Ausztria a világvége laboratóriuma; Mintha már megtörtént volna; Az álomfejtő álma; Freud az álomfejtő álma; Különös nyáréjszaka). Színházakban sokszor szerepelt 1970-től 1995-ig (a brüsszeli Királyi Színházban is).

Az 1973-as Színház a cethal hátán a magyar drámai hagyomány összegző műve, aComoedia Balassi Menyhárt árultatásáról című XVI. századi dráma feldolgozása (1974-ben a Nemzeti Színházban, 1996-ban a Gyulai Várszínházban játszották).

A hosszantartó hazai állástalanság után Hubay Miklós pályafutása 1974 és 1988 között Firenzéhez kötődik, ahol a magyar irodalmat rendkívül népszerűvé tette az egyetemen. Később jelentős funkciót vállalt idehaza is, 1981-től, öt éven át a Magyar Írószövetség elnökeként. Kezdeményezésére ünnepeljük a Magyar Dráma Napját. Emellett tovább alkot:A zsenik iskolája (1977) tartalma: „27 rövid dráma” egyedülállóan mutatja Hubay rendkívüli hajlamát a fordulatos egyfelvonásosok írására.

A Búcsú a csodáktól (Szophoklész-ön-portré) után Világvégjátékok (1984) címen régi-új, változatos idő- és térszerkezetekkel szélsőséges politikai mozgalmakra (fasizmus, anarchizmus, terrorizmus) utaló drámák jelentek meg (Túszszedők; Freud az álomfejtő álma; Párkák, avagy Isten füle mindent lát; Itt valami ketyeg avagy credo quia absurdum).

Művei elsősorban olasz és francia nyelvterületen ismertek, bár sok európai nyelvre lefordították, hazai és külföldi rádiós, televíziós feldolgozásuk számtalan. Színházról, drámáról és a magyar irodalomról előadásokat tartott a világ minden táján.

Drámái mellett évtizedek óta írja tanulmányait, esszéit, úti- és naplójegyzeteit: A megváltó mutatvány (1965), Úton és itthon (1970), Aranykor (1972), Napló nélkülem (1978), A dráma sorsa (1983), Végtelen napjaim (1996, Új folyam, 1997), Talán a lényeg (1998) .

1997–98-ban a debreceni Csokonai Színházban szerepelt műsoron (vendégjátékon Budapesten, Cividáléban, majd Nagyváradon is) a Hova lett a Rózsa Lelke? című világtörténelmi tragédiája. Az utóbbi évek legnagyobb írói vállalkozása a nyelv és a kisebbségi kultúrák haláláról készült drámája, az Elnémulás, amelyet Nagyváradon és az olasz Friuliban mutattak be (2003). Jelenlegi drámaterve egy csángó faluban, Moldovában játszódik és a Pápavárók címet viseli.

2004-től megindult drámái összkiadása, az Elektra Kiadóház gondozásában.

Hubay a firenzei évek után ismét kapott közéleti szerepet Magyarországon: 1987 és 1996 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára (bár kevesebbet taníthat, mint szeretne), 1991-től tíz évig a Magyar P.E.N. Club ügyvezetője, majd elnöke, ekkor többek közt nemzetközileg elismerteti az önálló magyar PEN Centrumot Romániában. További szerepvállalásai: a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992), a kiskőrösi Petőfi Sándor Társaság elnöke (1985-től), a Páneurópai Unió Magyar Egyesületének elnökségi tagja (1990-től), a Magyar–Katalán Baráti Társaság vezetőségi tagja, az Európa Ház elnöke (1993-tól), a Magyar Játékszíni Társaság elnöke (1993-tól), a Nemzetközi Madách Társaság elnöke, a CET Klub vezetőségi tagja, a Société Européenne de Culture tagja, a Magyar Művészeti Akadémia tagja (2001-től). A magyar Szerzői Jogvédő Hivatal (Artisjus) kiküldöttjeként a magyar drámaírókat rendszeresen képviselte a Párizsban székelő Confederation Internationale des Societés d’Auteur et Compositeurs (CISAC) közgyűlésein.

2011. május 7-én hunyt el Budapesten. 

Forrás: PIM.hu