Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, egy Nitzkydorf nevű sváb faluban. Édesapja SS-tisztként szolgált a második világháború idején, édesanyja nem sokkal utána öt évet töltött egy szovjet munkatáborban. A Temesvári Egyetemen germanisztikát és romanisztikát hallgatott a hetvenes évek elején. A diploma megszerzése után tanárként és fordítóként dolgozott, és ekkor kezdett írni is. Négy társával együtt megalapította az Aktionsgruppe Banat (Bánáti Akciócsoport) nevű művészeti csoportot, akikkel együtt a romániai német ellenzék határozott képviselője volt. A Ceausescu-diktatúra titkosrendőrsége, a Securitate nem nézte jó szemmel a független művészi szellemet hirdető csoportosulást. Mikor nem sikerült beszervezniük, elbocsátották tanári állásából. Egy ideig egy autógyárban dolgozott fordítóként, és német nyelvórákat tartott, majd 1987 elején, a rendszerváltás előtt két évvel költözött át a zaklatás elől Németországba férjével.
Kitelepülése előtt három évvel korábban, 1984-ben már megjelent egy kötete Németországban Niederungen címmel (Lapályok, Romániában 1982-ben adták ki, erősen cenzúrázva), ekkor ki is látogatott Frankfurtba, a könyvfesztivál vendége volt, de még nem akarta elhagyni Romániát. Az írónő 2009-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A Svéd Királyi Akadémia "költészetének sűrűségéért és az elnyomottak világát őszintén bemutató prózájáért" ítélte neki a díjat. Személyében a diktatúra tapasztalatának egyik kiemelkedő közvetítője kapott elismerést.
