(1897-1968)
1897 március 23-án Hamvas Béla megszületik Eperjesen. Édesapja, Hamvas József, evangélikus pap, magyar-német szakos tanár, író (1871-1948).
1898 A család Pozsonyba költözik. Édesapja az Evangélikus lyceum tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi.
1914 Érettségi vizsgáit követően önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik, tiszti iskolai kiképzést kap.
1916-1917 Ukrán és olasz frontszolgálat. Kétszer megsebesül.
1919 novemberében édesapja a szlovák hűségesküt megtagadja, a családot kiutasítják Pozsonyból. Budapestre költöznek.
1919-1923 A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója.
1923-1926 Újságíró a Budapesti Hírlapnál, majd a Szózatnál.
1927-1948 Könyvtáros a Fővárosi Könyvtárban.
1935-1936 Kerényi Károllyal közösen megalakítja a Sziget kört.
1936 Megírja a Magyar Hüperiont, első írói korszaka ars poeticáját.
1937 Házasságot köt Kemény Katalinnal.
1940-1944 Háromszor kap katonai behívóparancsot. (1942 - orosz frontszolgálat.)
1943 A láthatatlan történet megjelenése (Egyetemi Nyomda).
1943-1944 Megírja a Scientia Sacra c. nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója.
1945 Remete-hegyi lakásukat bombatalálat éri, könyvtára, kéziratai megsemmisülnek.
1945-1948 Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei sorozatot szerkeszti.
1946 Az Anthologia humana - Ötezer év bölcsessége c. szemelvénygyűjtemény első kiadása. (1948-ig még két újabb kiadást ér meg.)
1948 Könyvtári állásából felfüggesztik és kényszernyugdíjazzák.
1948-1951 Földműves igazolványt vált ki, és sógora szentendrei kertjét műveli. Megírja Karnevál c. regényét.
1951-1964 Tiszapalkonya, Inota, Bokod: raktáros, segédmunkás, gondnok az Erőműberuházó Vállalatnál.
1959-1966 Megírja Patmosz c. háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét.
1964 Másodszor nyugdíjazzák.
1968 november 7-én agyvérzésben meghal.
